25171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tégláknak és egyéb agyagárúknak körkemenczeszerű folyamatban való égetésére

ága gyanánt a kemenczét a (D) kéménnyel a (d) csatorna köti össze. Az ekként kiképezett kemenczemag körül képezzük már most ki az ideiglenes természetű égető kamrákat, még pedig az 1. ábra baloldali része szerint vagy úgy, hogy a kemenczemagnak éppen fölhasználandó része mellé rakjuk ismeretes módon réselve a nyers téglasorokat és midőn a kellő szélességű halmazat megvan, azt egy égetetlen agyagtéglákból és ezekre hányt agyagból készült, aránylag vékony, de légállóan záró (e) fallal vesszük körül; azután az égetendő téglaoszlopokra ezen czélra előre elkészített lapos téglákat rakunk, mintegy alapja gyanánt a tüzelő anyag beadagolására szolgáló (F) tölcséreknek (5. ábra), melyek lehetőleg jól tűzálló agyagból készülnek, alul elég széles (f2) alapzattal, fölül körülfutó (fl) horonnyal és ebbe füstzáróan beilleszkedő (f) födéllel bírnak. Miután az (F) tölcséreket kellő szabályossággal (1. és 2. ábrák) egymás mellé állítottuk, a köztük levő tereket homokkal (melyismételten fölhasználható) kitöltjük és ilyen módon a téglarakást teljesen légzáróan betakarjuk. A téglarakás ezután már csak a megfelelő füsttolattyú megnyitása után a (bl b B d D) úton (vagy az (F) tölcséren át) közlekedhetik a külléggel, amennyiben, a mint a 2. ábrában világosan látható, a téglahalmazt tartalmazó kamra a (K) fal, az (M) homokréteg és az (A) kemenczemag által teljesen körül van zárolva éppen úgy, mint a boltozott kemenczék kamrái. Az eljárás foganatosításának egy másik módja az, hogy az (A) kemenczemag körül az 1. ábrabeli sémán (E)-vel, a 2. ábrában (K)-val jelölt állandó körfalat építjük meg; ez nem okoz oly jelentékeny költséget, mint a boltozás. Ha a végig vastag (E) vagy a bástyaszerűen fölfelé vékonyodó (L) kemenczefalat megépítjük, a kamráknak a berakását czélszerűen már (H) ajtókon át eszközölhetjük (3. ábra), de a betetőzés éppen úgy történik, mint fönt. A kemencze területe fölé, alkalmas gerendázatból álló, esőtől, hótól stb. védő tetőt építünk és ennek az (M) homokrétegtől csekély magasságnyira 1 álló (G) szálfáira (g) futó deszkákat rakunk, melyeken állva a munkás az (F) adagoló tölcséreket könnyen kezelheti, ill. a tüzelő anyagot könnyen beadagolhatja. A deszkák előnyösen nincsenek megerősítve, hanem mindig az éppen fűtendő kamra fölé vitetnek, amiből szintén jelentékeny megtakarítás származik. Maga a munkafolyamat ugyanaz, mint egyéb körkemenczéknél; a munka mindig egyidejűleg egymás mellett levő bizonyos számú kamrára terjed ki, még pedig a (b bl) füstcsatornákat az 1. és 4. ábrából könnyen megérthető, de különben is általánosan ismeretes, viszonylagos elrendezése folytán akként, hogy az egyik (c) kamrában folyó égési proczessusnak égési termékei csak több szomszédos kamrán való átáramlás után juthatnak a (d) főcsatornába és így a (D) kéménybe. Ezen több szomszédos kamrában az égési gázok leadják melegüket, előszárítják, ill. előmelegítik az ezen kamrákban fölhalmozott nyersanyagot. Ha az első kamrában az égetés befejeztetett, a másodikban még folytatjuk, az előbbit a füstcsatornától elzárjuk és kihűlés után vagy csak az (M) homokborítást vagy ezt és az ideiglenes (e) ill. (K) falat is eltávolítjuk, hogy azután ezek anyagát a működésben levő utolsó kamra mellett, a sorban következő kamra betetőzésére és elhatárolására fölhasználjuk. E leírás után talán alig szorul bővebb magyarázatra, hogy a jelen eljárás szerint sokkal csekélyebb befektetéssel dolgozhatunk mint eddig folytonos körfolyamatban, tehát egyesítjük a régi olcsó téglakemenczéknek előnyeit, a körkemencze tökélyeivel. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás téglának és egyéb agyagárúnak folytonos körfolyamatban való égetésére, jellemezve azáltal, hogy a téglának égetésére és előmelegítésére szolgáló egymással és a füstvezetékkel ismeretes módon összeköttetésbe helyezett kamrákat csak üzembe helyeztetésük mérvében és sorrendjében csak ideiglenesen képezzük ki az égetendő nyersanyagból