25131. lajstromszámú szabadalom • Mennyezettégla

fölszerelve; e kiviteli alak az 1 —17. ábrákon van bemutatva, vagy 2. csak egyik lapján van, e lapot határoló mind a négy él mentén hornyolásokkal ellátva, ahol is e hornyolások megfelelően mélyebben vannak kiképezve; e kiviteli alak a 18—25. ábrákon látható ; vagy végre 3. két szemközt fekvő lapján, e két lapot határoló négy-négy él közül csupán két szomszédos él mentén van hornyolással ellátva; ezen kiviteli alak a 26—33. ábrákon van föltüntetve. A két szemközt fekvő lapjukon e két lapot határoló mindnégy él mentén hornyolt (a) téglák (1—3. ábrák) már most úgy lesznek egymás mellé sorakoztatva, hogy úgy a menynyezet hosszában, mint annak szélességében, a mennyezetnek úgy fölső, mint alsó oldalán megszakítás nélkül (i. il és n n) hornyok, valamint a mennyezetre merőlegesen (k) csatornák (1—3. ábrák) jönnek létre, melyek közül a húzott részben fekvő alsó (il) hornyok ismert módon, egymással (h) kampók segélyével összekapcsolandó, habarcsba ágyazott, egymást keresztező (b g) vashuzalok fölvételére szolgálnak (4—7. ábrák), melyek a falazatig vezettetnek és ott vagy egymással összeköttetnek vagy pedig a falba beköttetnek. A (b) vashuzalok megfelelő távolságokban, a téglák elhelyezése előtt, a megelőzőleg elhelyezett deszkázatra lesznek fektetve (14. ábra), míg a téglák elhelyezése alkalmával a második (g) vashuzalok az elsőkre merőlegesen fölülről a (v) léczek által képezett alsó (n) hornyokba helyeztetnek be. (8. ábra.) Amint a mennyezet az (a) téglák megfelelő egymás mellé sorakoztatása és a (b g) vashuzalok behelyezése után, mely utóbbiak valamennyien a húzott részben feküsznek, kész, az egészet habarccsal vagy czementtel öntjük ki, mikor is az (i) hornyok és a (k) csatornák a habarcs vagy czement benyomulását a hézagokba elősegítik és így hozzájárulnak ahhoz, hogy a téglák egy szilárd egésszé egyesíttessenek, valamint hogy a mennyezet fölső oldalán lévő (i) hornyokba bejutó öntött habarcs a nyomó| feszültséget fölvéve, a tégláknak az ütközési éleken való kitöredezését meggátolja. Ez utóbbi körülmény azért fontos, mert a téglák lerakásánál ezeknek a téglaüregek által megszakított ütközési fölületein nem szabad habarcs-hézagot hagyni, hanem azokat, a habarcsnak a téglák üregeibe való behatolását megakadályozandó, szorosan egymás mellé kell sorakoztatni. A vashuzalokat vagy valamennyi hézagban (11. és 14. ábrák), vagy csekélyebb igénybevételű mennyezeteknél, csupán a középső mennyezet-rész hézagaiban alkalmazzuk. Épugy lehet, mint azt a 15—17. ábrák mutatják, tetszőleges kis (z) téglákat használni csatornák előállítására, melyek az (a) mennyezettéglák üregeit egymással összekötik ; éz utóbbiak alkalmazása által a mennyezet üregei szellőztetési és fűtési czélokra fölhasználhatók. A csupán egyik lapjukon, e lapot határoló mind a négy él mentén hornyolt (al) téglák elhelyezésénél (18—25. ábra) arra kell ügyelni, hogy az egyik tégla hornyolt lapja a következő, illetőleg megelőző tégla megfelelő sima lapjához illesztessék (18., 20., 21. ábrák). A téglák egymás mellé sorakoztatása természetesen ugy történjék, hogy hornyolásaik egy egyenesben feküdjenek és így a mennyezet fölső és alsó oldalán a föntemlített (i és il) hossz- és kereszthornyok, úgyszintén a függélyes (k) csatornák előálljanak (18. és 20. ábrák). A (b) vashuzalokat az (il) hornyok fogadják magukba, míg az erre merőleges (g) vashuzalok fölvételére a téglák üregeivel párhuzamosan elrendezett, magasabban fekvő (n) hornyok szolgálnak (21., 23., 25. ábrák). A (b g) vashuzalok alátámasztására az (il) hornyokban föntemlített (h) kampók helyett (5. ábra) a habarcsba vagy czementbe ágyazandó (d) lemezek is alkalmazhatók (21., 22., 24., 25. ábrák). A két szemközt fekvő lapjukon, e két lapot határoló négy-négy él közül, csupán két szomszédos él mentén hornyolt (a2) téglák egymás mellé sorakoztatása (26., 33. ábrák) úgy történik, hogy min-