25124. lajstromszámú szabadalom • Lapátos kerékkoszorú gőz- vagy más turbinák vezető- és futókerekeihez

gőzsugár mindkét részének áramlási iránya 180®-kai változik meg a czellában. Ebben az esetben tengelyirányú nyomás sem az egyik? sem a másik irány felé nem hathat és a turbina működését az a körülmény sem befolyásolhatja hátrányosan, hogy a vezetőkerék egyes bevezetőcsatornáiból kilépő gőzsugár az 5. vagy 6. ábra szerint deformálódik. Végül a czelláknak ily módon történő alakításánál a gőzsugarak nem csak a futókerék síkjára merőleges, hanem avval párhuzamos irányban is pontosan vannak vezetve. Ugyanis az összes czellákat két sík föltilet határolja, melyek egymással közel vagy teljesen párhuzamosak. Ennek követ keztében a sugarak a czellák forgásirányában is pontosan vannak vezetve és a gőzsugarak szóródása a czellákban ki van zárva. A gőz az összes czellákban lapos rétegek alakjában áramlik és minthogy a czellák rendkívül közel fekszenek egymáshoz, az egyes sugarak ugyanabban a síkban szorosan egymás mellé sorakoznak, úgy hogy az egyik sugár a másikat akkor is vezeti, mikor ez a futókereket elhagyta, másrészt pedig az első sugarat a szomszédos sugarak vezetik. Annak megfelelően, hogy a gőzt a futókerék czelláiban vagy lapátjain rétegekben vezetjük, azt az új berendezésnél a vezetőkerékben is oly csatornákban vezetjük, melyeknek derékszögű négyszög keresztmetszete van, melyeket tehát sík fölületek határolnak, ezenkívül pedig a vezetés oly módon történik, hogy a gőz a vezetőkerékből a futókerékbe zárt gyűrű alakjában jut be, mely gyűrűt egyes rétegszerűen egymás mellé sorakozó, derékszögű négyszög keresztmetszetű sugarak alkotják. Ha a gőzt körkeresztmetszetű csatornákból vezetjük a futókerékbe, akkor az egyes sugarak között szükségszerűen hézagok maradnak, úgyhogy ezek a sugarak egymást kölcsönösen nem vezethetik és a lapátokat érő gőzsugaraknak veszteségekre okot adó szóródása el nem kerülhető. A leirt berendezésnél a csatornákat akként szerkesztjük, hogy egyes fúvószájakat egyesítünk oly módon egy kerékkoszorúvá, hogy ezek a futókereket teljesen körülfogják. Eme fúvószájak előállítását akként végezzük, hogy azok egész hosszukon eredetileg körkeresztmetszetüek legyenek, külső fölületükön oly részekkel látjuk el, melyek lehetővé teszik, hogy azokat a gyűrűalakú tartódarabba szerelhessük, míg a belső nyílás keresztmetszetét a hosszuk különböző pontjain akként méretezzük, hogy a bizonyos nyomás alatt bevezetett gőz a kellő mértékben expandálhasson. A szerelés előtt a fúvószájak mellső részét, hol azokból a gőz kiáramlik. sajtolás vagy más megmunkálás által akként alakítjuk át, hogy eme részen körkeresztmetszetük négyszög-, tehát négyzet- vagy általában derékszögű négyszögkeresztmetszetűvé váljék. A gyűrűalakú tartódarab, melyben az egyes fúvószájakat elhelyezzük, olyan, hogy a szomszédos fúvószájak élei a gőzkiáramlás helyén egymás közvetlen közelébe kerüljenek és ezáltal teljesítsük azt a bevezetőleg jelzett föltételt, hogy a gőz folytonos, azonos szélességű, gyűrűalakú sugárban érje a futókereket. A csatolt rajz 10. ábrája metszete a futó-és vezetőkerék kerülete egy részének, míg a 11. és 12. ábra ugyanazon fúvószájat ábrázolja a megmunkálás két különböző fázisában, nevezetesen a 11. ábra abban az állapotban, melyben a fúvószáj keresztmetszete annak egész hosszán kör, a 12. pedig abban az állapotban, melyben a fúvószáj kiömlési vége négyszög keresztmetszetű. A fúvószájnak (k) szűkülete van, eme szűkület után a keresztmetszet tetemesen megnagyobbodik. A szűkület miatt a nyíl irányában áramló gőz feszülsége tetemesen csökken, a kiáramló gőz feszültsége attól függ, mekkora a szűkület után a keresztmetszet növekedése. Minthogy a fúvószáj kiömlési végének keresztmetszete négyszögalakú, ezenkívül pedig a fúvószájak falvastagsága is rendkívül csekély, a fúvószájakat egymáshoz oly közel helyezhetjük el, hogy a vezetőkerékből a gőz folytonos áramban áramlik ki. A fúvószájaknak a 10. ábrán példaképen ábrázolt gyűrűs tartóban való megerősítése tetszőleges czélravezető módon történhetik.