25118. lajstromszámú szabadalom • Lámpa mely földüléskor magától elalszik

- 2 -tosan a láng előtt fekszik. A tölcsérben több (a rajzon látható kivitelben öt) mindkét végén nyilt (h) légcső van elrendezve, melyek a tölcsér külső fala hosszában, egymástól egyenlő távolságokban vannak csoportosítva. Ha a lámpa földől, e csövek egyike mindig fölül lesz és levegőt vezet a (b) tartány belsejébe, úgy hogy ebből elegendő mennyiségű víz folyik ki, mely a lángot eloltja. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál (a) az olajtartány, mely körül egy második (b) tartány van elrendezve a víz vagy valamely más tűzoltásra alkalmas anyag fölvételére. E tartány egy dugó vagy födél által elzárt (d) töltőnyílással van ellátva. A (b) tartányból két vagy több hajlított (c) cső indul ki, melyek közvetlenül a (g) bélcső fölső vége köré, vagy, mint a rajzon látható, egy a bélcső körül elrendezett gyűrűalakú (e) csőbe torkolnak, mely utóbbinak a bélcső felé fordított oldalán (f) lyukak vannak elrendezve, melyeken a (b) tartányba töltött folyadék (víz vagy más tűzoltásra alkalmas anyag) kiáramlik és a lángot eloltja, ha a lámpa földől. A (b) tartány fölső falában, ha szükséges, légnyílásokat lehet elrendezni, melyeken keresztül a levegő beáramolhat és a folyadékot kiszoríthatja, midőn a lámpa földől. A lámpának földőlés esetén való eloltásán kívül a (b) folyadéktartány még hűtőleg is hat az (a) olajtartányra, úgy hogy robbanások, melyek az olaj túlságos fölmelegedéséből származhatnak, teljesen elkerültetnek. Az olajtartány túlhevülése teljesen megakadályozható, ha a (k) lángterpesztő, a mint az az 1. ábrán látható, a (b) folyadéktartány tölcsérszerű meghosszabbításának legfólső végére helyeztetik. Ez esetben ama hő, a mit a lángterpesztő a lángtól átvesz, nem terjedhet át közvetlenül az olajtartányra, hanem azt a folyadéktartány és az ebben foglalt folyadék veszi föl, mi által az olaj igen erős fölhevülése és ezzel a robbanás veszélye elháríttatik. Az 1. és 2. ábrákon az (a) olajtartány és a (b) folyadéktartány között egy gyűrűalakú ;n) légcsatorna is látható, melyen keresztül a csatorna fenekébe (m) lyukakon át bejutó levegő vezethető a lánghoz. A (n) csatornán keresztülvonuló légáram szintén hozzájárul az olajtartány lehűtéséhez. Hogy a (b) tartányban foglalt folyadék a lámpa erősebb megmozdítása, vagy ide-oda ütődései folytán, annak egyik helyről a másikra való hordozása alkalmával ki ne loccsanjon és a lángot el ne oltsa, a (b) tartány tölcséralakú részében (1) ernyők vannak elrendezve (1. ábra), vagy, a mint az a 4. ábrán látható, a tölcsér oldalai egy (o) kidudorodással láthatók el, mely, miként az említett ernyők is, a folyadék kiloccsanását megnehezíti. A (b) folyadéktartányban továbbá egy (p) úszó foglal helyet, melynek (r) mutatója a töltőnyílás födelén keresztül kinyúlik a tartányból és a folyadékállás magasságát megadja, úgy hogy ebből mindig megítélhető, hogy a tartányt tölteni kell-e? SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Oly lámpáknál, melyeknél az olajtartány körül, kívül egy külső tartány van elrendezve, mely vizet vagy valamely más tűzoltásra alkalmas folyadékot tartalmaz, azon elrendezés, hogy az olajtartányon kívül elrendezett folyadéktartány fölfelé meg van hosszabbítva, úgy hogy az egy, az égőt körülvevő, kettős falú, csúcsával fölfelé fordított tölcsért alkot, melynek gyűrűalakú nyílása a láng előtt (a bél fölső széle előtt) fekszik, mi mellett a tölcsérben, ennek külső fala mentén, mindkét végükön nyílt légcsövek vannak elrendezve, melyek közül, ha a lámpa földől, egy mindig levegőt vezethet a folyadéktartány belsejébe, úgy hogy abból elegendő mennyiségű folyadék ömölhetik ki a láng eloltására. 2. Az 1. pontban igényelt lámpánál azon elrendezés, hogy a lángterpesztő a folyadéktartány tölcséralakú meghosszabbításának fölső végén van elrendezve, úgy hogy a lángterpesztőnek a láng által történő fölmelegedése nem terjed át közvetlenül az olajtartányra, hanem