25093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lábbeliekhez való nyújtó sámfák előállítására

Megjelent- 1902 évi augusztus hó 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 25093. szám. I/b. OSZTÁLY. Eljárás lábbeliekhez való nyújtó sámfák eló'állítására. KUBELKA JÓZSEF BÁBKÉSZÍTŐ BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 február hó 7-ike. A lábbelinek a zsugorodás megakadályozása czéljából való kitöltésére és alakjának megtartására ezidő szerint fából készült nyújtó sámfákat használnak, melyek, eltekintve a meglehetős tetemes beszerzési költségektől, még azon nagy hátránnyal bírnak, hogy túlságos súlyuk miatt különböző alkalmaknál, amikor leginkább volna rájuk szükség, pl. úton, hadgyakorlatokon stb. nem lehetnek kéznél. Ezzel szemben a jelen találmány olyan nyújtó sámfák előállítását czélozza, melyek nagy olcsóságuk mellett, amint az a mellékelt mintán látható, mely felerészben nyers, másik felében lakkal van bevonva, a képzelhető legnagyobb könnyűség előnyével is bírnak. Az eljárás ezen nyújtó sámfák előállítására röviden a következő: A sámfa egyes részeinek (lábfejrész, sarokrész, csizmáknál szárrész is) megfelelően viaszból, fából, fémből, vagy valamely más alkalmas anyagból formákat készítünk, mely pontosan az illető láb méretei szerint, a beteges lábalakulások esetről esetre való figyelembe vételével készültek és különkülön mindegyik több részből áll. E formákat most síkidomú véglapjuk kivételével valamely kötőanyagba (minők gummi, enyv, gelatine stb.) itatott rostanyagokkal (minők papir, pamut, kender, selyem, vászon stb.) bevonjuk. Az eljárás emellett kétféle lehet. Az egyik szerint a rostanyagokat bemártjuk a folyékony kötőanyagba és miután azokat kisajtolás által a fölösleges kötőanyagtól megszabadítottuk, lehetőleg egyenletes rétegben a formákra fölhordjuk és rásajtoljuk. A második esetben a finom szétaprított rostanyagokból és valamely folyékony kötőanyagból pépet készítünk és a bevonandó formát ezen pépbe bemártjuk. A pép olyan összetételű, hogy a belémártott formára egyenletes pépréteg tapad. Rendszerint a formának már egyszeri bemártása elegendő lesz, hogy kellő falvastagságú sámfát kapjunk, ha azonban ez nem volna úgy, a forma bemártását a kötőanyag minden egyes beszárítása után annyiszor ismételjük, míg a formán a kívánt vastag rostanyagréteget kapjuk. A kötőanyag beszárítása után mindkét esetben a formákat egyes részeinek kihúzása által eltávolítjuk és a formarészek kihúzására hagyott nyílásokat valamely alkalmas anyagból készült lemezzel elzárjuk. Ezáltal az egyes nyújtó sámfa részeknek megfelelő üreges testeket kapunk, melyeket