25056. lajstromszámú szabadalom • Muffolás kemencze

2 -muffola-sorozatnak a tüzelés fölé való helyezését és a muffoláknak ezy közös kamrában való szimmetrikus elrendezését teszi szükségessé, mely a lángoknak és a forró gázoknak fönt említett elosztását teszi lehetővé. A mellékelt rajzon a több muffolájú kemenczének egy példaképem kiviteli alakja van föltüntetve. Az 1. ábra a kemenczének és a csatornáknak a 3. ábra (A—B) vonala szerinti függélyes középmetszete; a 2. ábra a kemenczének és a muffoláknak a 3.. ábra (C—D) vonala szerinti függélyes középmetszete; a 3. ábra a muffolás kamra vízszintes metszete ; a 4. és 5. ábra egy a lángban való fényesítésre vagy simításra szolgáló forgatószerkezet oldal- és elölnézete, melynek alaprajza a 3. ábrán látható; a ti. ábra egy áttört polcznak alaprajza, ahol is a muffolákban több ilyen polcz helyezhető el vízszintesen egymás fölé, melyek a fali burkoló lapokká vagy effélékké átalakítandó üveghulladékokat tartalmazó minták vagy formák tartására szolgálnak. A tüzelés egy egyszerű hengeralakú (a) akna alakjával bír, mely a részben tűzálló, részben közönséges téglákból készült (b) falazat közepén van kiképezve, mely az (al) torkon át táplált kemencze alapzatát képező (c) hamugödör falazatára van ráépítve. A tömör (b) falazat fölső sík fölülete, melybe a fölfelé egy kevéssé szűkülő (a) tüzelőakna fölső vége betorkol, a (d) muffolás kamra fenekét képezi, melyből nyolcz tűzállóanyagból álló, trapezalakú, keresztmetszetű ós belső végén vékonyodó (e) pillér emelkedik fölfelé, melyeknek külső oldala a kamra fenekének kerületével összeesik (3. ábra). Ezen (e) pillérek, melyek alapjuktól az (f) muffolák teljes magasságáig egymástól függetlenül állnak, tetejükön tűzálló falazatból álló boltivek által vannak egymással összekötve, úgy hogy a muffolák fölötti rész egy folytonos boltozatsorozatot vagy koronát alkot, melynek szerkezete (g, g) vasgyűrűkkel van megerősítve, j melyek egyike a pilléres építmény alapza-I tát, másika a tetejét veszi körül. Ezen boltívsorozat belső része egy tűzálló anyagból álló (h) elliptikus vagy gömbalakú boltozat alapjának fölfekvéseiil szolgál, mely a muffolás kamrát kupola alakban befödi és a kemencze mennyezetét képezi. A pillérek közötti közök mindegyikébe egy-egy (f) muffola van behelyezve, melyeknek külső körvonala az (e) pillérek oldalkiugrásai és az azokat befödő boltivek által alkotott üreg kerületének pontosan megfelel, úgy hogy a muffolás kamra a muffolák behelyezésével kívülről teljesen el van zárva; a muffolák külső oldala tetszőleges alkalmas (i) elzáróajtókkal van elzárva. A muffolák feneke nincs közvetlenül a (d) kamra fenekére rakva, hanem egy szabad közöké fönhagyó (j) téglasoron nyugszik és a kamra feneke fölé egy akkora darabbal van fölemelve, mely a muffolák két oldalán a pillérek alsó részén levő beugrás által alkotott hézagnak felel meg, oly módon, hogy a lángok és forrógázok a muffolák teljes kerületét érhetik, mely lángok menete a következő: A lángok az (a) tüzelésből függélyesen fölemelkedve, a kemencze (h) boltozatába ütköznek és azon szétterjednek, majd a muf-i folákat körül övezve ismét lefelé áramlanak és pedig a (b) falazatban annak külső kerületéhez közel a kamrával konczentrikusan elrendezett (k) csatornák szívó hatása következtében, melyek egyik végükön a muffolák középsíkjában a kamra fenekébe, másik végükön a függélyes (1) csatornák alsó végébe torkolnak, mely utóbbiak a pillérek testébe vannak beépítve és föliil egy (m) falazat által alkotott térbe torkolnak, mely falazat a kemenczéből fölemelkedő kémény alapját képezi (1., 2. és 3. ábra). Látni való. hogy a lángok és forró égéstermékek nyolcz ponton a muffolák alá szívatván, egyenletesen eloszolni kénytelenek és az összes muffolákat egyenlő részekben teljesen körüláramolják és egyenlő hőmérsékletre hevítik. Ha a muffolákat nem akarjuk fűteni, vagy legalább is sokkal alacsonyabb hőmérsékleten akarjuk tartani, úgy a (k) csatornák bejá-