25054. lajstromszámú szabadalom • Záró szerkezet konzervüvegek és hasonlók számára

- 2 -belső végük rövid (i) csapokká van lehajlítva. Mindegyik kar az (i) csap közelében í (k)-nál könyökszerű hajlítással bír, úgy hogy i ha a kapocs záróhelyzetben van, akkor a fölső kar (k) könyöke szorosan a födélre és az alsó kar könyöke szorosan az üveg (a) kiugrására fekszik, mint azt az 1., 2. és 4. ábrák matatják, míg a kapocs kinyitott helyzetében az alsó kar (k) könyöke az üveg széléből kikapcsolódik és így a födél, mint a 3. ábrából látható, leemelhető. Mindegyik kar a (k) könyök és (h) szár között kihajlítással bír, mint az a 6. ábrában (l)-nél látható. Az (i) csapok egymásfelé vannak fordítva és a karok (k) könyöke és (i) csapja között lévő (m) része a kar második meghajlított részével hegyes szöget képez, úgy hogy a kapocs zárt helyzetében a (k) könyök a holtponthelyzetből kimozgott, mely holtponthelyzetet akkor veszi föl, ha a födélnek az (i) csapon átmenő sugarában fekszik. Ezáltal a kapocs akaraton kívüli kinyílása megakadályoztatok. A (h) szár oly függélyes síkban fekszik, mely a karok kihajlított részével hegyes szöget képez és az (i) csapokhoz sokkal közelebb fekszik, mint a karok külső végéhez, úgy hogy a kapocs zárt helyzetében a (h) szár szorosan a födél kerületére és annak toldatára fekszik és utóbbiból nem áll ki (4. ábra). A (h) szár czélszerüen oly módon van hajlítva, hogy fogantyút képez és egy fölső és alsó (h') részből áll, melyek egymáshoz hajolnak és egymással, valamint a karokkal rövid ívek által vannak összekötve. A kapocs czélszerüen az 5. ábrában rajzolt alakban készül, a midőn a (k) könyök és a karok külső vége között fekvő részek egyenesek és egymással párhuzamosak. A kapcsot akként helyezzük el a födélen, hogy az (i) csapok egyikét a födél megfelelő lyukába dugjuk és ezután a második csapot a födél második lyukába becsattantjuk. Ezen helyzetben a (k) könyökök oly távol lehetnek egymástól, hogy azok rugalmassága folytán a kapocs használatánál a csapok nyílásaikból kiemelhetők. Ezután a karokat valamely alkalmas szerszám segélyével (l)-nél meghajlítjuk, miáltal a könyö| kök egymáshoz közelebb kerülnek. A karok i kihajlítását azért végezzük a kapcsoknak a födélre való szerelése után, mivel máskép a karokat a kapocs fölszerelésénél annyira szét kellene húzni, hogy rugalmasságuk ezáltal szenvedne. Minthogy a karok kihajlítása folytán azok (k) könyökei egymáshoz közelebb jutottak, mint a külső végeik, a (k) könyökök a födélre és az üveg szélére tömören ráfekszenek, azonban a karok külső vége ezen részekkel nem érintkezik. A karok fönt leírt kihajlítása folytán a kapocs anyagának saját rugalmassága egy további torziószerű rúgóhatással is fokoztatik. mely a kapocs által kifejtett nyomást és annak tai'tósságát lényegesen fokozza és megengedi, hogy a külső végek egymástól eltávolodjanak, ha a könyököket a födélre és az üvegszélre szorítjuk ; ezáltal az (i) csapokat tartó végek egymástól való eltávolodása megfelelően csökken. A csapok számára való lyukak kissé nagyobbak, mint maguk a csapok, hogy a kapcsot könnyen mozgathassuk és hogy annak megszorulását elkerüljük, a mi a toldatok letörését vonná maga után. A (b) perem alsó felülete vagy a födél fölső fölülete vagy mindkettő lejtősre van készítve, úgy hogy a kapocs karjai, ha a kapcsot a záróhelyzetbe hozzuk, szétszoríttatnak, mire a karok rugalmassága a födelet erősen az üveg szélére szorítja. Ha a födelet az üvegen meg akarjuk erősíteni, akkor a kapcsokat, mint azt a 3 ábra és a 4. ábra pontozottan rajzolva mutatja, addig forgatjuk kifelé, míg könyökei a perem szélein kívül kerülnek. Erre a födelet az üvegre helyezzük, úgy hogy a födél (b) pereme az üveg szélét körülfogja és az (e) borda a tömítő gyűrűre fekszik, mire a kapocsokat az 1., 2. és 4. ábrákban teljes vonnallal rajzolt záróhelyzetiikbe forgatjuk, mely helyzetben a könyökök a födél és üveg szélét fölül, illetve alul összeszorítják. A jelen találmány tárgyát képező zárószerkezet rendkívül egyszerű és igen olcsón állítható elő és sem a kapcsok fölszerelésének, sem azoknak használatánál a födél