25038. lajstromszámú szabadalom • Tüzelő berendezés alsó légvezetéssel

— 2 — télyon és az ezen elhelyezett tüzelőanyagon áramlik keresztül. A füstgázok egy részének a füstkamrából a (g) hamuszekrénybe való visszavezetése az (i) cső segélyével történik, melybe alkalmas pontban szintén egy (k) gőzfuvóka van beillesztve. Az (i) csőnek a hamuszekrénybe nyúló végében a füstgázoknak az egész hamutérben való jobb elosztása czéljából, az (1) éket vagy kúpot alkalmazhatjuk. A füstkamrából az (i) cső segélyével viszszaszívott gázok már a (g) hamuszekrényben keverődnek az (a) csöveken át bevezetett és a (c) tűzhídban erősen előmelegített égési levegővel; átáramolja a szénréteget, melyen belül a füstkamrából visszaszívott szénsav szénoxyddá redukáltatik és a gáznak, valamint a levegőnek beszívására szolgáló gőz oxygénre és hydrogénre bomlik föl. A szénoxyd a tüzelőanyag fölső rétegének áthatolásánál és ezen réteg fölé való áramlása után ismét szénsavvá ég, míg a hydrogén ugyanekkor vízgőzzé alakul. Ezen gázok a szén tömegből frissen fölszálló égési termékekkel keverődve, hosszú lánggal égnek és a (c) tűzhíd körül az (m) füstcsövekig csapnak, melyek most nagyobb hőt szolgáltatnak, mintha a füstgázok egy része vissza nem szívatnék. A 2., 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alak az 1. ábrában föltüntetett berendezéstől egyrészt a (c) tűzhídnak más szerkezete által és másrészt abban különbözik, hogy az (1) ék az (i) csőhöz erősített, számos apró (n) lyukkal bíró (o) ha- f rántcsővel (3. ábra) van helyettesítve. A (c) tűzhíd három (p) kígyócsőből (1. és 3. , ábra) áll, melyek közül mindegyik egy-egy (a) légvezető csővel (4. ábra) van összekötve, melyek mindegyike egy külön (b) fúvókával bír. Mindegyik (p) cső két teljes kanyarulatot képez, úgy hogy benne a levegő kétszer vezettetik föl és alá, mielőtt a (q) nyíláson át a hamuszekrénybe áramolnék. Minthogy a (q) nyílások körülbelül egyenletesen vannak a (g) hamuszekrény szélességében elosztva és a visszaszí- | vott füstgázok is ezen szekrény egész szé- j lességében osztatnak el az (o) cső által, en- ' nélfogva a friss levegő a visszaszívott gázokkal igen bensően keveredik, a mi a tüzelőanyagnak a rostély egész fölületén hosszú lánggal való égését eredményezi. A (p) csövek (2. ábra) az által, hogy az egész szükséges légmennyiséget előmelegítik, védve vannak a hő által való gyors megrongálás ellen. Még hathatósabban védhetők meg ezen csövek az (r s t) chamotteburkolat (2. ábra) segélyével. A tűzgázok egy része, a 2. ábrában föltüntetett módon, a csövek közötti téren is átbocsátható, a midőn is az (u) chamottedarabok behelyezése által a csövek közötti teret a kivánt méretre megszűkítjük. A csövek által képezett tűzhidat fölső széle közelében finom furatokkal láthatjuk el, melyeken át a friss levegőnek egy része a (w) nyilak irányában a széntől fölszálló gázáramba szoríttatik. A jelen találmány tárgyát képező berendezésnek mozdonyoknál való alkalmazásánál, czélszerű az (x) exhausztort (2. ábra) a kémény végéig meghosszabbítani, hogy így megakadályoztassák, hogy az (y) füstkamrában részleges vákuum keletkezzék. Minthogy a jelen találmány tárgyát képező berendezésnél a levegő a hamuszekrénybe szoríttatik, azt nem kell, mint eddig, az exhausztor behatása következtében beszívatni. Az (r) füstkamrában keletkező részleges vákuumnál, a füstgázoknak a kamrából a hamuszekrénybe való vezetése is igen megnehezíttetnék. Az által, hogy a mozdony fáradt gőzét nem kell többé részleges vákuumnak a füstkamrában való létesítésére alkalmazni, szénmegtakarítást is érünk el, a mennyiben a gőzt jobban, mint eddig, körülbelül az atmoszféra nyomásáig expandáltathatjuk. A füstgázoknak nagy hőmérsékletét a találmányt képező berendezésnél még az által is hasznosíthatjuk, hogy a füstkamrában egy csőrendszert rendezünk el, melyen a kazán tápvizét vezetjük keresztül. Minthogy a leírt berendezésnél főképen anthracitot, kokszot vagy más korommentesen égő tüzelőanyagot alkalmazunk, nem