25029. lajstromszámú szabadalom • Rostély nélküli tűzhely égető kemenczék számára
Megjelent 1902)02. évi augusztus hó 18-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 25029. szám. ll/o. OSZTÁLY. Rostély nélküli tűzhely égető kemenczék számára. Dl ! DÖBB KLEMENS MÉBNÖK KÖLNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 deczember hó 20-ika. A szemét és hasonló hulladékok elégetésére eddig használt kemenczéknél az eredmény az elégetés által elért hőmérsék és a visszamaradt hamu és salak mennyiségének szempontjából kedvezőtlennek volt mondható, a mennyiben az elégés által létesített hőmérsék nem elég magas arra, hogy azt előnyösen ki lehetne használni, a maradékok mennyisége pedig igen tetemes, vagyis az elégés tökéletlenül megy végbe, minek következtében a hulladékok elpusztítása folytonos üzemnél igen költségessé vált. Ezen hátrányok oka a legtöbb esetben a tüzelő berendezés helytelen szerkezetében keresendő, mely úgy a belépő elégési levegőnek, mint a tűzgázoknak útjába sok akadályt gördít, s ez által a teljes elégést meggátolja. A jelen találmány tárgyát képező kemenczeszerkezetnél a levegő és tűzgázak akadály nélkül áramolhatnak s ennek következtében az elégés 960° C.-nál magasabb hőmérsék mellett tökéletesen megy végbe, s a maradék is csak mintegy 10°/o-ra redukálódik, mely körülmény az ilyen telepek üzemét városok számára jövedelmezővé teszi. A mellékelt rajzlap 1. ábráján függélyes metszetben, a 2. ábrán az 1. ábra A—B síkja szerint vett függélyes metszetben, s a 3. ábrán az 1. ábra F—F vonala szerint vett metszetben föltüntetett tüzelő berendezésnél az elégetés rostély nélkül történik, s a tűzhely (a) feneke síkfölületet képez s a (b) ajtótól kezdve, egyenes vonalban emelkedik fölfelé a tűztérnek mintegy közepéig, hol az alsó sarkaiknál lekerekített (c) oldalfalakkal találkozik (2. ábra), melyeknek legalsó része a kemencze közepe felé hajlik, hátsó részük pedig fölfelé emelkedik. A tűztér közepétől kezdve a 'tűzhely feneke hosszirányban törést szenved oly módon, hogy egy csatornát képez s ezen alakban emelkedik tovább erős haj lássál, míg végül aránylag tetemes görbüléssel a (d) füstlyuk fenéklapjába megy át. Az oldalfalak középső részükön kissé széthajlanak, s erős görbüléssel csatlakoznak a tűzhely fenekének fölfelé emelkedő részéhez. Az (e) tűzhíd alsó éle mélyebben fekszik, mint a füstlyuk feneke. A tűzhely mellső fala kissé szintén előre hajlik (1. ábra). Ezen berendezés folytán úgy a belépő le-
