24989. lajstromszámú szabadalom • Újítások túlhevítőkön

- 463 — gyakori, mivel tisztátalan tápvíz haszná- , lata mellett az igen nedvesen kikerülő gőz a vízrészecskékben lévő kazánkövet a túlhevítő csöveibe viszi, hol az lerakódik és a csövek megtüzesedését vonja maga után. A (d) csövekben a kazánkő lerakódását meggátolandó, a túlhevítő (b) födelébe egy finom nyílásokkal ellátott (h) cső van alkalmazva, mely a vízrészecskéket fölfogja, úgy hogy a kazánkő lerakódás abban fog végbemenni, honnan könnyen eltávolítható. i Ha a túlhevítő bármily okból mégis megsérül, annak rögtöni kiigtatása és az üzemnek telített gőzzel való föntartása kívánatos. Föltaláló ezt a 4., 5., 6. és 7. ábrán föltüntetett, a túlhevítőhöz 8. és 9. ábra szerint kapcsolt szeleppel éri el. A szelep (A) tere a kazántól jövő gőzvezetékkel van kapcsolatban s mivel a szelep (C) tere a túlhevített gőzt vezető csővel van összefüggésben, az (A) és (C) terekben a nyomás közel ugyanaz, minek következtében az (m) rúgó által nyomott (13) szelephenger (11) nyílásai a (B) térrel fognak érintkezésbe jutni (4. és 6. ábra); a gőz a (ql) csövön át halad a túlhevítőbe s a túlhevítő (al) kamráján alkalmazott (9. ábra) (Q) visszacsapó szelep elhagyása után jut a (q) vezetékbe. Ha a túlhevítő bármily oknál fogva megsérül, akkor a (q) vezetékben nyomáscsökkenés áll be, minek következtében az (A) térben uralkodó túlnyomás az (13) szelephengert emelni fogja addig, míg az (12) nyílások a (C) térrel közlekednek, a midőn azonban a (B) tér elzáratik (7. ábra), úgy hogy a (B) térrel kapcsolatos (ql) csőbe gőz nem juthat és a túlhevítőbe a beömlés megszűnik. A gőz a túlhevítő kikerülésével a (C) téren keresztül kénytelen útját folytatni, honnan a (q) csövön áramlik rendeltetési helyére, miután a túlhevítő (al) terébe való ömléstől a (Q) visszacsapó szelep tartja vissza. Az (m) rugó az (13) szelephengert a túlhevítőt tápláló, tehát a rendes helyzetben tartja s hivatva van azonkívül az (13) szelephenger (14) tányérját a kúpos tömítőfölületre nyomni, hogy az (A) és (C) terek egymástól való tömítése megbizható legyen. Midőn azonban az (A) és (C) terek között nyomáskülönbség van az (13) szelephengernek emelkednie kell, miben az (m) rúgó befolyása által gátolva van, de utóbbi feszítő ereje a (p2) villaalakú, fixen megerősített tartóba ágyazott és (pl) csapszög körül elforgatható (0) kétkarú emelő egyik karjára szerelt (03) súllyal ellensúlyoztatik (7. ábra). Midőn ugyanis az (11) nyílások a rendes helyzetben vannak, vagyis az (A) és (B) terek között van összeköttetés, akkor az (03) súly súlypontja a (pl) csapszög súlyvonalán fektetett vertikális síkba esik és az (m) rúgóra befolyást nem gyakorol, mikor azonban az (A) és (C) terek érintkezése létesült (7. ábra), akkor a tömítés czéljából gyűrűs beesztergályozásokkal ellátott és az (16) karimában tömített (15) rúd az (13) szelephengerrel együtt fölemelkedett és (17) villájába ágyazott (02) csapszög az (0) kétkarú emelőt annak (01) villája segélyével helyzetéből kimozdította, úgy hogy az (03) súly súlypontja a (pl) csapszög súlyvonalán fektetett vertikális síkon kívül esik, miáltal a rúgó feszítő hatása ellensúlyoztatik. A túlhevítő ismét való beigtatását úgy érjük el, hogy az (03) súlyt, illetőleg az (0) emelőt a (pl) csapszög körül a 6. ábrának megfelelő helyzetbe hozzuk. Az (13) szelephenger a (kl) és (k2) hengerekben, az (15) rúd az (16) karimában vezettetik, utóbbi az (n) térben (4. és 5. ábra) alkalmazott, magas hőfokra alkalmas zsiradék által tömíttetik czélszerűen. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Túlhevítő, jellemezve az (a) kamrák, továbbá a (g) kúpos tömítőfölülettel és (f fl) tömítőgyűrűkkel tömített, az (a) kamrák hengeres beesztergályozásaiba illeszkedő (b) és (c) födelek által, melyek a (d) csövek gyors szabaddá tétele czéljából közös (e) csavarokkal szoríttatnak az (a) kamrák megfelelő tömítési fölületeihez; jellemezve végül a