24983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csipkének és más hasonló anyagnak fémmel való bevonására

— 2 -res, 2. ábráján pedig négyszög alaprajzú kalitka vagy váz látható, melyeket (A),illetve (A A) betűvel jeleztünk. A föntebb leirt módon előkészített (B B) csipkedarabokat (3. és 4. ábra) az (A) vázon elhelyezzük és ezen a finom (C) rézdrót segélyével rögzítjük, melyet csavarmenetben tekerünk föl a tartóra. A szövetet, melyet a bevonat eléggé merevvé tett, simán lehet a tartón elrendezni és a (C) rézdrót segélyével a megfelelő helyzetben rögzíteni. A szemeket, ha az kívánatos, tűkkel vagy más hasonló segédeszközökkel lehet a kellő helyzetbe vinni. A tartót az ezen megerősített szövettel vagy csipkével együtt a (D) elektrolytos készülékben helyezzük el (5. ábra), az anódák és kathódák között a megfelelő kapcsolatot létesítjük és a szöveten elektrolytos úton igen vékony fémréteget csapunk le. Eme réteg legelőnyösebben réz lehet, azonban bármely fémből előállítható. A telepet a (C) dróttal és az (E) elektródával kapcsoljuk össze, azonban a kapcsolás más módon is létesíthető. Minthogy a (C) drót a szövettel vagy csipkével sok ponton érintkezik, tehát a szövet vagy csipke és a drót között jó fémes kapcsolat létesül, a csapadékréteg a szövet vagy csipke egész fölülétén elég gyorsan képződik. Minthogy a tartó maga is hálószerű, a csapadékréteg vékony és a szövethez jól hozzá tapad és nem képez azon összefüggő réteget, mintha a tartót tömör lemez képezi. Mikor a szövet vagy csipke szálain egy még nagyon vékony elektrolytos csapadék képződött, a szövetet vagy csipkét oly módon, hogy a (C) drótot letekercseljük, a tartótól eltávolítjuk. Ekkor a szövet vagy csipke elég merev fog lenni és mindegyik szálát vékony fémréteg fogja burkolni. Az ily módon lecsapott fémréteget az által, hogy a szövetet vagy csipkét egy vakaró kefével vagy más szerszámmal megmunkáljuk, tömörítjük. A tömörítésen kívül a jelzett művelettel a csipke vagy szövet szemeiből a fölösleges fémet is eltávolítjuk. A fémbevonat a tömörítés előtt szivacsos szerkezetű. Ha a szövetet vagy csipkét a kemény kefével a jelzett módon megdörzsöltük, vagy ha azt kissé rugalmas anyagból készült hengerek között ismételten átvezettük, a csapadékréteg tömörebb és szilárdabb lesz, egyúttal oly szerkezetet vesz föl, hogy az ezután használt fürdőkben levő sav a szövetet alkotó szálakhoz nem juthat. Az így előkészített csipkét vagy szövetet most már újból az elektrolytos készülékbe visszük. Az első fémréteg (mely legelőnyösebben rézréteg lehet) a csipkét vagy szövetet merevvé és vezetővé teszi, tehát azon a szokásos módon lehet valamely elektrolytos úton leválasztott rézből, ezüstből, aranyból vagy más fémből, vagy ötvözetből álló csapadékot létesíteni és ennek kellő vastagságot adni. Ha a szövetnek vagy csipkének hajlékonynak kell maradnia, a használt firnisznek igen hígnak kell lennie, a bevonatot pedig aranyból lehet csak előállítani. Az így bevont csipke az eredeti csipke minden finom, művészi részletét megtartja. Mindegyik szál ugyanis csak egy vékony fémréteggel van beburkolva és a szál vastagsága csakis eme réteg vastagságával növekedik. Minthogy a csipke vízhatlan réteggel van bevonva, az azt alkotó szövőrostok el nem roncsolódhatnak. A fémbe vonatot valamely ismert festő vagy oxjdáló eljárás alkalmazásával színezni is lehet. A fémmel bevont szövet- vagy csipke-ernyők, lámpa-ernyők, asztalfutók és más díszítő és használati tárgyak készítésére használható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás csipkének és más hasonló anyagnak fémmel való bevonására, azáltal jellemezve, hogy a csipke szálait valamely saválló firnisszel vonjuk be, ezen a bevonaton finoman eloszlott fémet rögzítünk, mely fémrétegre elektrolytos úton a szálakat teljesen bevonó fémbevonatot csapunk le. i 2. Az 1. alatt védett eljárás egy kiviteli