24950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos forrás elektródáinak előállítására
— 2 keznek, melyek az említett támadópontokat képezik. A fémlemez rovátkáiban visszamaradó föl nem oldott fémvegyület némely esetben megfelelő elektrolytban közvetlenül aktiv massza gyanánt alkalmazható és elektromos energia fölhalmozására vagy átszolgáltatására szolgálhat. Ilyenkor igen fontos, hogy ezen massza lehetőleg szilárd konzisztencziával bírjon és a fémtartóhoz lehetőleg erősen tapadjon. Ezt elérendő, úgy az áramerősséget, mint az elektrolytnak összetételét, konczentráczióját és hőmérsékletét a körülményeknek megfelelően kell megválasztanunk. Az aktiv masszának az anódához való erős tapadása részben ez utóbbi fölületének jelentékeny, molekuláris nagyobbodásában, részben pedig abban leli magyarázatát, hogy a massza közvetlenül és kémiailag képződik a föliileten, melyen az adhasió a massza és a vezető között megmarad. Ha azonban nem akarjuk ezen visszamaradó fémvegyületet aktiv massza gyanánt alkalmazni, akkor azt akkép távolítjuk el a fémlemezről, hogy ez utóbbit oly oldatba mártjuk, mely csak a fémvegyületet, de magát a fémlemezt nem képes föloldani. A fémlemez rovátkáit ezután megfelelő anyagokkal tölthetjük ki. A leírt módon majdnem valamennyi fémlemez kezelhető. A számos körülmény, mely itt közre játszik, szükségessé teszi azonban, hogy minden egyes esetben kísérletezés útján megállapítsuk a rovátkolásnak a fémlemez vastagságához képest legmegfelelőbb sűrűségét és az egyes rovátkok nagyságát Mérvadónak vehetjük e tekintetben, hogy a rovátkokat szabad szemmel vagy legalább gyönge nagyító üvegen keresztül észrevehessük. De legalább is az első vagy legnagyobb rovátkákat ill. az egész rovátkolásnak nyomát szabad szemmel észre kell vehetni. A leírt eljárás gyakorlati alkalmazásának megvilágítására a következő specziális példák szolgáljanak. Ha tiszta nickelből készült lemezt anódául chlórnátrium-oldatba helyezünk, akkor oldható nickelchlorid keletkezih és a lemez fölülete minden ponton egyenlő mértékben támadtatik meg, úgy hogy számbavehető fölületnagyobbodás nem történik. Ha azonban ugyanezen nickellemezt ugyancsak anóda gyanánt egy alkalihydrátnak konczentrált oldatába helyezzük, akkor a lemez föliiletén nickeloxydvegyületnek vékony rétege képződik, mely alkáliban olhatlan és ekként a lemezt további behatás ellen megvédi. Ha ellenben chlórnátriumnak és akálinak oldatait bizonyos, az áramsűrűséghez, hőmérséklethez stb.-hez képest alkalmasan megválasztott konczentrácziónál elegyítjük, akkor a nickellemez fölületén (különösen, ha ezt előbb horzsoló papírral vagy más módon érdessé tettük) különféle összetételű nickeloxychloridok képződnek, a következő képlet szerint: Ni + KC1 + 2KOH + 3Ha O = NiOCL + Ha O + 3KOH + 3H. Nickellemez maratásánál előnyös 1 g. konyhasónak és 5 g. maró kálinak 1 liter vízben való oldatát és 18° C.-nál dm.2 ként 3 ampérnyi áramsűrűséget alkalmazni. A nickeloxychloridok nehezen oldhatók az elektrolytban és az elektróda fölületén zöld vagy zöldes fekete réteget képeznek, melyet tetszőleges módon igen keménnyé és tömörré tehetünk és mely erősen a fémhez tapad. Ha most az elektródot anóda gyanánt alkáli-oldatba tesszük, akkor a nickeloxychlorid lassanként a nickelnek magas savvegyületevé alakúi, melynek atomösszetétele nem állapíttatott meg teljes biztonsággal. Föltéve, hogy ezen vegyület képlete Ni02 , akkor a reakczió a következő: 2NÍOC1 + 0 -f 2KOH = 2NiOa + 2KC1 + H2 0 Ha az ekként kezelt nickellemezen képződött réteget, pl. a lemeznek sósavba való mártása által (Ni02 + 4HC1NíC13 2H3 0 + CL2 ) eltávolítjuk, úgy hogy a lemez fölülete tisztán fémes marad, akkor annak nagymérvű likacsosságát igen tisztán láthatjuk. Ha mái' most ezen lemezt megfelelő módon amalgamáljuk (pl. zinkamalgam által hígított sósavban) és katóda gyanánt zinkalkálinak oldatába helyezzük, akkor az jelentékeny mennyiségű rátapadó zink fölvételére képes;
