24950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos forrás elektródáinak előállítására

Megjelent I9<>2. évi augusztus lió 6-án. MAGY. W KIR. szabadalmi hivatal SZABADALMI LEIRAS 24950. szám. VII/s- OSZTÁLY. Eljárás elektromos forrás elektródáinak előállítására. dh

jungner ernő waldemar bölcsész kneippbadenben. A szabadalom bejelentésének napja 1901 október hó 12-ike. A jelen talámány tárgyát eljárás képezi elektromos forrás elektródáinak előállítására, mely szerint az alkalikus oldatot, melyben a kezelendő fémet anóda gyanánt alkalmazzuk, oly sóval elegyítjük, melynek savgyöke a fémmel vízben oldható sót képez oly czélból, hogy a fémtestet fölületének ezáltal bekövetkező megnagyítása folytán fokozott mértékben tegyük alkalmassá arra, hogy egy akár nem vezető 111. csak gyöngén vezető aktiv massza hordozója gyanánt szolgálhasson. Ezen elektrolysis útján előállított massza az említett fölületnagyítás folytán a vezetővel lehetőleg benső (molekuláris) érintkezésbe jön és az ekként élőállított elektródát az elektromos energia fölhalmozására vagy visszaszolgáltatására sokkal hatásosabbá teszi. Hogy a fölületnek lehetőleg egyenletes megmaratását érjük el, a következő módon járunk el. A találmányt képező eljárás foganatosítására szolgáló berendezés a mellékelt rajz 1. és 2. ábrájában két foganatosítási alakban van föltüntetve. (a) (1. ábra) a fémlemez (anóda), melynek fölülete elektrolysis útján rovátkolandó és ezáltal megnagyítandó, (k) a katóda, mely egymástól valamint az anódától egyenlő távolságban lévő csúcsokkal van ellátva. Az egész katóda a csúcsok kivételével az indifferens, nem vezető (h) anyaggal pl. viasszal vagy más effélével van bevonva. Azon pontok, melyekben az anóda fölülete megtámadtatik, a jelen esetben az említett csúcsokkal átellenben feküsznek. A 2. ábrában föltüntetett foganatosításnál az anóda egész fölülete nem vezető anyaggal van bevonva. Ezen bevonat egymástól egyenlő távolságban lévő, apró köralakú lyukakkal bír, úgy hogy a fémlemez fölülete ezen lyukak helyén födetlen marad. Mihelyt az elektródák fölületei egymással párhuzamosan vannak beállítva, az anóda födetlen helyeken megtámadtatik és mihelyt az ezáltal keletkező rovátkok bizonyos mélységet értek el, a bevonatot egészen levehetjük. A támadó pontok természetesen oly közel rendezhetők el egymáshoz, hogy majdnem egy vonalat képeznek. Az 1. ábrában a csúcsok erősen meghegyezett kiugrásokkal vannak helyettesítve és az egész fölület a szélekig el van szigetelve. Némely esetekben ezen szerkezeteket elkerüljük, mivel az egyenletes rovátkolást a fölületnek reszelővel vagy horzsoló papír segélyével való megmunkálása által is elérhetjük. Ezen esetben kis emelkedések kelet-