24928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágnesekhez való vas- és aczél- öntvénydarabok előállítására

24928. szám. VII/g. OSZTÁLY. Eljárás mágnesekhez való vas- és aczélöntvénydarabok előállítására. deutsch siegfbied mérnök floridsdorfban és hoghhauser ottó kereskedő bécsben. A szabadalom bejelentésének napja 1902 február hó 24-ike. Megjelent 1902. évi augusztus lió 6-án. MAGY. g|g| KIR. szabadalmi llmf hivatal SZABADALMI LEIRAS A jelen találmány tárgyát mágnesekhez való vas- és aczélöntvények, tehát arány­lag igen sűrű öntvények előállítására szol­gáló eljárás képezi, mely öntvények a mág­neses erővonalak átjárásával szemben csak igen csekély ellenállást gyakorolnak. Ezen czélt azáltal valósítjuk meg, hogy az öntvényt mágneses erővonaláramok foly­tonos behatása alatt hagyjuk megmerevedni, mely áramok külön szolenoidokban, tehát szekundér úton, vagy esetleg primér úton is állíttatnak, elő. Az eljárás foganatosítása a mellékelt raj­zon két különböző kiviteli alakban van föl­tüntetve, és pedig az 1. és 2. ábrán mágnesrudak, vagy rúd­mágnesek, a 3. és 4. ábrán pedig mágnesállványok előállítására; mindkét rendbeli berendezés hosszmetszetben és alaprajzban van föltün­tetve. Az 1. ábrán föltüntetett elrendezésnél egy jó (a) elővonalvezetőben (például kovács­vasban) egy (b) szolenoid segélyével erő­vonaláramot létesítünk, mely a (c—d) sar­kok közé öntött folyékony vasanyag által záratik. Az erővonalak befolyása alatt az egyes elemi mágnesek a kivánt helyzetet foglalják el, úgy hogy az említett behatás után, mely az anyagban a beöntés pillana­tától a teljes megmerevedésig, illetve kö­rülbelül 200° C.-ra való lehűlésig műkö­dik, abban remanens mágnesség marad visz­sza, mely a telítési pontot meglehetősen megközelíti, Eltekintve a nagymérvű rema­nens mágnességtől, mely a dinamók építé­sénél csekély jelentőséggel bir, a fönt leírt módon előállított anyag azon tulajdonsággal bír, hogy az erővonalak irányító hatásával szemben úgyszólván semmi ellenállást sem gyakorol, minek következtében egy bizonyos számú erővonal létesítésére kevesebb am­péretekerületre van szükség, mint az eddigi mágnesanyagoknál. Ezen eredmény elméleti magyarázata a következő: Azáltal, hogy körülbelül az összes elemi mágnesek egy és ugyanabban az irányban feküsznek, tehát az erővonalak tovavezeté­sére nem vesznek el, a nyert vezetőkereszt­metszet a rendesnél nagyobb elméleti ke­resztmetszetnek tekinthető, miért is egyenlő munkakifejtés (ampéretekerületek) mellett ugyanazon keresztmetszetben több erővonal juthat érvényre. Az 1. és 2. ábra egy oly elrendezést mu

Next

/
Oldalképek
Tartalom