24897. lajstromszámú szabadalom • Vonórúd - szerelvény vasszerkezetű hidakhoz
lapított cm2-kénti igénybevétellel megszorozzuk. Ezen feszültségmérés ellenpróbáját úgy eszközölhetjük, hogy a vonórúd-szerelvény két fölső nagy csavaranyáinak egyenletes visszaeresztése által, a vonórudakat lassan meglazítjuk, mire a vasszerkezet ferde rácsrúdja, az előbb benne volt húzóerőt ismét fölveszi, mi a két rendbeli feszmérő műszereken konstatálható, úgy, hogy a vonórúdszerelvény teljes meglazulásával valamennyi feszmérő műszer a régi, kiindulási leolvasást mutatja. Ha az ily módon megállapított önsúly-erőhöz az illető rácsrúdnak a mozgóterhelés általi igénybevételét hozzáadjuk, mely utóbbi a mozgóterhelés (vonat) áthaladása alatt ugyanazon feszmérőkkel állapítható meg, akkor megkapjuk a rácsrúdban föllépő öszszes igénybevételt, illetve erőt. Eddig valamely rácsrúdban működő összerőből annak csak azon része volt a feszmérő műszerekkel megállapítható, mellyel az igénybevétel a mozgóterhelés behatása alatt növekszik. Ha meggondoljuk, hogy az önsúly és a mozgóterhelés általi két igénybevétel nagyobb hidaknál körülbelül egyenlő nagy, azonnal nyilvánvaló lesz, hogy mily fontossággal bír a működő önsúly-erő megállapításának lehetősége, mert ez által az egyes rácsrudak esetleg túlfeszült vagy laza állapota mutatható ki, mely körülmény a szerkezet hiányos szerelése következményeként állhat be. Ha a bevezetés 2. pontja alatt körülírt munka hajtandó végre, vagyis a túlfeszültnek, vagy lazának bizonyúlt rácsrúd feszültsége szabályozandó, akkor a munkakivitel a következő : A vonórúd-szerelvény az illető rácsrúd mentén, mint már az 1. pont alatti munkánál leíratott, fölszereltetik, s úgy a vonórúdszerelvény karmantyúi, mint a szerkezet rácsrúdja, 4—4 feszmérővel láttatnak el, mire a fölső övön levő két csavaranyával a vonórudak a híd tehermentes állapotában, mint az 1. pont alatti munkánál egyenletesen addig feszíttetnek, míg a rácsrúdon lévő feszmérők, a rácsrúd teljes megiazulását mutatják. Ezen állapot beálltával mindazon megerősítő szögecsek, melyek a ferde rácsrúd alsó végét az alsó öv gerinczlemezeivel összekötik, kiveretnek, s ennek megtörténte után a vonórúd-szerelvényben működő erő akként szabályoztatik a fölső két csavaranyával s a feszmérők segélyével, hogy ezen erő egyenlővé tétetik azon erővel, melyet a vasszerkezet ferde rácsrúdjaival e ponton föl kell vennie. Erre az alúl megbontott szögecselés újból helyreállíttatik, még pedig oly módon, hogy a rácsrúd lapos vasak és övgerinczlemezek szorító csavarokkal egymáshoz szoríttatnak, miközben arra ügyelni kell, hogy a rácsrúd lapos vasak egyenesek legyenek, mi szükség esetén ideiglenesen a rudak hosszában, szorító csavarokkal fölerősített szögvasakkal érhető el. Az előbb összeszögecselve volt szögecslyukak a rácsrúdban és a gerinczlemezben többé nem fognak teljesen egyezni, hanem a rácsrúd hosszirányában 1, 2, 3 mm.-nyi eltérés fog mutatkozni, még pedig, ha a rácsrúd laza vo't, akkor a rácsrúdban lévő lyukak mélyebben fognak feküdni, ha pedig túlfeszült volt, akkor a rácsrúd szögecslyukai magasabban fognak feküdni a gerinczlemez lyukainál. Erre a híd nagyságának megfelelően 1 vagy 2 szögecslyukak (szekrénytartónál minden gerinczlemezben l-l) dörzs-árral 1—2 mm.-el nagyobb átmérőre dörzsöltetik ki, s e lyukak megfelelően nagyobb szögecsekkel beszögecseltetnek, a többi, egyelőre üresen hagyott szögecslyukba pedig oly átmérőjű csavarok húzatnak be, a milyenek e lyukakba elférnek. A szögecsek kihűlése és a csavarok szilárd meghúzása után kísérlet tétetik arra nézve, hogy ezen új szögecselés után csakugyan fölveszi-e a rácsrúd az önsúly által előidézendő erőt, mi a vonórudaknak meglazítása s a rácsrúdon elhelyezett feszmérők megfigyelése által történik. Ha a feszmérők azt mutatják, hogy a rácsrúd-erő most helyes, vagy hogy az előírt önsúly-erőtől való eltérés a megengedhető határok közt mozog, (példáúl 10%) akkor a vonórúd-szerelvény ismét az előbbi erőre megfeszíttetik, a szögecspótló csavarok eltávolíttatnak, a még