24891. lajstromszámú szabadalom • Állítható ülés

Megjelent 1902. évi augusztus hó 5-ón. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 24891. szám. VIII/c. OSZTÁLY Állítható ülés. STOERMER GUSZTÁV TITKÁR ERFURTBAN. Bejelentésének napja 1901 augusztus hó 5-ike. Elsőbbsége 1900 január 3-tól kezdődik. Jelen találmány tárgyát egy állítható ülés képezi szék- és ágyállványok, hinták, hordágyak, járóművek és egyéb szerkezetek számára, mely ülésben bizonyos lengések létesítése által tetszőleges fekvő, vagy ülő helyzetet lehet elfoglalni és mely az elfoglalt helyzetre önműködően beállítódik. A mellékelt rajzokon az 1. ábra az ülést használaton kívüli állapotban mutatja; a 2. ábra az ülést hátrafektetett háttámasztékkal tünteti föl; a 3. ábra a hátrafektetett háttámasztékú ülést egy bakállványra alkalmazva ábrázolja; a 4. ábra a hátrafektetett háttámasztékú ülést hintaként való alkalmazásában mutatja a bakállványról fölemelt állapotban. Az állítható ülést egy emelt-yűs rudazat alkotja, mely két pár lefüggő (a c) és (b h) emeltyűből áll, melyek (a)-nál és (b)-nél egy helytálló alkatrészre forgathatóan vannak megerősítve, (c)-nél és (d)-nél pedig az (f c d e) üléssel szintén forgathatóan vannak összekötve. Háttámasztékul az (e q) emeltyű szolgál, melynek (e g) meghosszabbítása a (g h) rúd által a (b h) függőkarral forgathatóan van összekötve, miáltal a mozgatható (d e g h) négyszög képeztetik. Ha az ülésen ülő személy testének hátrafektetése által az (e q) emeltyűt megterheli, úgy ez a megterhelés nyomásának engedve, az (e) pont körül elfordul. Hasonlóképen az (e g) kar is elfordul, mely ismét a (g h) vonórúd közvetítésével a (b h) és (a c) függőkarokat a velük összekötött (f c d e) üléssel együtt az (a) és (b) pontok körül ellendíti. Ily módon az egész ülés előre és fölfelé mozdíttatik el, miáltal a súlypont előre elmozdul. A háttámasztékra gyakorolt nyomást az 1. ábrabeli helyzetbe visszalengeni igyekvő ülés ellensúlyozza. A nyomás és az ellennyomás a (d) pontban találkoznak, itt a (d h g e) emeltyűkapcsolat által fölvétetnek és ezen emeltyűk helyzetváltozásai által minden helyzetben kiegyenlíttetnek. Ezen nyomáskiegyenlítés folytán az egyensúly minden helyzetben fönnáll, a helyzet változtatása pedig a test tetszőleges mozgásától van függővé téve. Ezen mozgás megszűntével az egyensúly ismét önmagától helyreáll, az emeltyűrudazat pedig az elfoglalt állásra önműködőlég beáll. Az emeltyűrudazatnak a helytálló (a) és (b) pontok körül eszközölt előre és hátralengetése a háttámaszték mozgásával egye-