24857. lajstromszámú szabadalom • A pata tágulását megengedő, könnyen levehető patkó

Megjelent 1902. évi julius hó 3l-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 24857. szám. XX/b. OSZTÁLY. A pata tágulását megengedő könnyen levehető patkó. MARSÓVSZKY IMRE KIR. FŐMÉRNÖK BUDAPESTEN. Bejelentésének napja 1901 junius hó 8-ika. Elsőbbsége 1899 január hó 21-től kezdődik. A patára szögekkel erősített közönséges patkók ismert hátrányainak kiküszöbölése czéljából már hosszabb idő óta oly patkó előállítására törekedtek, mely könnyen levehető, és kicserélhető. Ez többféle okból szükséges. Mindenekelőtt a patkóvas gyakori fölszögelése következtében a patakikérgesedik és így nagyon gyöngül, másrészt pedig a patkó sokkal gyorsabban kopik, mint a mennyire az idősebb állatok patája fejlődik, minek folytán az új patkó fölszögelésénél igen gyakran a régi lyukakat kell fölhasználni, s ez hátrányos. A fölszögelés e mellett a legtöbb patabajnak kútforrását képezi és ezenkívül ehhez mindig szakértő, azaz kovács szükséges, ki nem mindig és mindenütt áll rendelkezésre. Ezen hátrányok kiküszöbölésére vonatkozó javaslatok lényegileg két csoportba foglalhatók. Az egyik szerint a patkó különböző megerősítési eszközökkel csakis a pata szélén és oldalán legyen megerősítve, míg a másik azt ajánlja, hogy a patkó két részből készíttessék, melyek egyike szögek segélyével a patára erősíttetik s arra szolgál, hogy a tulajdonképeni patkó másik, vagyis a kopásnak leginkább alávetett részét hordja; ezen két részt azután szögek nélkül könnyen szétvehető módon kötik össze. Mindezen javaslatok azonban csakis a papíron maradtak, mert a gyakorlati kivitelnél a hygieniának főkövetelménye a pata szabad terjeszkedése nem nyer megoldást; ezt eddig kevéssé vagy egyáltalában nem vették figyelembe, pedig ez a jó patkónak a leglényegesebb föltétele. Ugyanis a patkolatlan ló járását megfigyelve, azt tapasztaljuk, hogy midőn a ló a lábát a földre téve, reánehezedik, akkor a pata oldalirányban terjed, aaaz szélesedik, illetve szétterped, viszont a láb fölemelésekor a pata összehúzódik s ismét eredeti alakját veszi föl. A patának ezen minden lépés alkalmával bekövetkező terpeszkedése, alakváltozása támasztja azt a hygienikus követelményt, hogy a patkó ennek megfelelően szerkesztessék. A patkónak tehát a pata ezen alakváltozásait megengedni kell. Ha ezen föltételnek nem teszünk eleget, úgy a patkó megerősítésének bármely módja egyaránt czélszerűtlen. Jelen találmány lényege tehát abban áll, hogy a patára tetszőleges módon, pl. szögek, csavarok vagy ragasz segélyével megfelelő alakú hevedereket, mint tartókat erősítünk föl. Ezen hevederekkel a patkóvasat olymó-