24856. lajstromszámú szabadalom • A pata tágulását követő, könnyen levehető patkó

Megjelent 1903. évi julius hó 3Q-án. MAGY. ggg KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 24856. szara. XX/b. OSZTÁLY. A pata tágulását követő könnyen levehető patkó. MARSÓVSZKY IMRE KIR. FŐMÉRNÖK BUDAPESTEN. Bejelentésének napja 1901 junius hó 8-ika. Elsőbbsége 1899 január 21-től kezdődik. A patára szögekkel erősített közönséges patkók ismert hátrányainak kiküszöbölése czéljából már huzamosabb idő óta oly patkó előállítására törekedtek, mely könnyen levehető és kicserélhető. Ez többféle okból szükséges. Mindenekelőtt a patkóvas gyakori fölszegelése következtében a pata kikérgesedik és igy nagyon gyöngül, másrészt pedig a patkó sokkal gyorsabban kopik, mint a mennyire az idősebb állatok patája fejlődik, minek folytán az új patkó fölszögelésénél igen gyakran a régi lyukakat kell fölhasználni s ez hátrányos. A fölszögelés e mellett a legtöbb patabajnak kútforrása és ezenkívül mindig szakértő, azaz kovács igénybevételét teszi szükségessé, aki pedig nem mindig és nem mindenütt áll rendelkezésre. Az ezen hátrányok kiküszöbölésére vonatkozó javaslatok lényegileg két csoportba foglalhatók. Az egyik szerint a patkó különböző megerősítési eszközökkel csakis a pata szélén és oldalán van megerősítve, míg a másik azt ajánlja, hogy a patkó két részből készíttessék, melyek egyike szögek segélyével a patára erősíttetik s arra szolgál, hogy a tulajdonképeni patkó másik vagyis a kopásnak leginkább alávetett részét hordja, ezen két részt azután szögek nélkül könnyen szétvehető módon kötik össze. Mindezen javaslatok azonban csakis a papíron maradtak, mert a gyakorlati kivitelnél a hygieniának főkövetelménye, a pata szabad terjeszkedése nem nyer megoldást; ezt eddig kevéssé vagy egyáltalában nem vették figyelembe, pedig a jó patkónak leglényegesebb föltétele. Ugyanis a patkolatlan ló járását megrtgyelve, azt tapasztaljuk, hogy midőn a ló lábát a földre téve reánehezedik, akkor a pata oldalirányban terjed, azaz szélesedik, illetve szétterjed, viszont a láb fölemelésekor a pata összehúzódik s ismét eredeti alakját veszi fel. A patának ezen, minden lépés alkalmával bekövetkező terpeszkedése, alakváltozása támasztja azt a hygienikus követelményt, hogy a patkó ennek megfelelően szerkesztessék. A patkónak tehát a pata ezen alakváltozásait követnie kell. Ha ezen föltételnek nem teszünk eleget, úgy a patkó megerősítésének bármely módja egyaránt czélszerűtlen. A jelen találmány lényege már most abban áll, hogy a patára tetszőleges módon, pld. szögek, csavarok vagy ragasz segélyével