24855. lajstromszámú szabadalom • Figyelmeztető haranggal összekötött sorompó

- 2 hüvely alatti részén a (10) ütközőt, a (9) hüvely fölötti részén pedig a (11) ütközőt (2. ábra) és a (12) kikapcsoló horgot hordja. A (9) hüvely két oldalas (13 14) csappal (4. ábra) van ellátva, melyeken az 1. ábrában föltüntetett módon a sorompórúd kolonczával csuklósan összekötött (15) villa van forgathatóan ágyazva, úgy hogy a (9) hüvelynek később leirandó módon való megemeltetésénél vagy sülyesztésénél a sorompórúd koloncza is megemelkedik, illetőleg sülyed. A (13 14) csapokra (4. ábra), melyek a (9) hüvelynek könnyebb mozgathatása czéljából a sorompóoszlop (16) tartóin vezetődő görgőket hordanak, a (18 19) billenő súlyok vannak forgathatóan szerelve, melyek a 8. és 9. ábrákban föltüntetett alakkal bírnak és melyeknek súlypontja a etapokon való ágyazási ponthoz képest akként vannak választva, hogy ezen súlyok folyton a 2. ábrában föltüntetett helyzetet iparkodnak elfoglalni. A (18 19) súlyok meghajlított végükkel a sorompóoszlopon megerősített (20 21) ékek pályájába nyúlnak, melyek a súlyokkal együtt a sorompórúdnak a határállásokban való rögzítésére szolgálnak. Ha az (1) vonósodronyt a (2) hajtó szerkezet segélyével az 1. ábrában berajzolt nyíl irányában mozgatjuk, akkor az a (7) tárcsát forgatva, a (6) figyelmeztető harangot működteti, miközben a (8) menesztő rúd a (9) hüvelyben fölfelé mozog, ez utóbbi pedig nyugalomban marad. A figyelmeztető harang tehát szól, a sorompórúd ellenben még mozdulatlan. A harangnak ezen egymagában való működése, vagyis az úgynevezett előcsöngetés addig tart, míg a fölfelé mozgó (8) menesztő rúdnak (10) ütközője a (9) hüvelyhez nem ér. Mihelyt aztán ez bekövetkezik, a (10) ütköző a (9) hüvelyt magával meneszti, mely utóbbi ekkor a sorompórudat a (15) villa segélyével zárja. Röviddel a sorompórúd teljes zárása előtt a (18) súlynak alsó, meghajlított vége a (20) ék csúcsába ütközik és ez által rendes helyzetéből kissé kitéríttetik; mihelyt azonban a (18) súly a (20) ék fölé ér, az a 2. ábrában látható módon azonnal rendes helyzetébe billen és ez által a sorompórudat zárt helyzetében rögzíti, mivel a (9) hüvelynek a sorompó nyitásához okvetetlenül szükséges lefelé mozgása mindaddig meg van akadályozva, míg a (18) súly a (20) ék pályájából ki nem téríttetik. Ha már most a vonó sodronyt ellenkező irányban mozgatjuk, akkor a (8) menesztő rúd eleinte egymagában lefelé tolódik és (11) ütközőjével, valamint (12) horogjával a (9) hüvely felé közeledik. Közvetlenül, mielőtt a (11) ütköző a (9) hüvelyt eléri, a (12) horog rézsútos fölületével a (18) súlyon megerősített (22) peczekbe (2. ábra) ütközik és ez által a (18) súlyt a (20) ék pályájából kilendíti, úgy hogy a nyomban ezután a (9) hüvelyhez érő (11) ütköző a (9) hüvelyt a (8) menesztő rúd lefelé mozgása folytán lefelé tolja és ez által a sorompót nyitja. Midőn a sorompó teljesen nyitva van, a (19) súly a (21) ék segélyével a sorompót ugyanoly módon rögzíti (1. ábra), a mint azt az imént a (18) súlyra vonatkozólag leírtuk. A (19) súly kikapcsolására maga a (10) ütköző szolgál, mely közvetlenül a (9) hüvelyhez való érés előtt a rajzban látható rézsútos fölületével a (19) súlynak (23) peczkébe ütközik és ez által a (19) súlyt ugyanoly módon lendíti ki a (21) ék pályájából, mint a (12) horog a (18) súlyt. Az említett előcsöngetési időtartam, mint könnyen belátható, a (10) és (11) ütközőknek egymástóli távolságától függ, a miért is az egyik ütköző, a jelen esetben pl. a (10) ütköző, az előcsöngetési időtartam módosíthatása czéljából beállítható. Annak lehetővé tételére, hogy a pályaőr a sorompórudat teljesen hatalmában bírja és azt a bevezetésben említett módon bármely pillanatban megállíthassa, és azonnal visszafelé mozgathassa, a következő szerkezetet rendezzük el. A (9) hüvelyen a 6. és 7. ábrákban külön föltüntetett rúgós (24) villa van elrendezve, mely egyik ágával a (9) hüvelyhez