24847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsavnak ásványolajokra és hasonló szénhydrogénekre való behatásánál keletkező savaknak nagy kéntartalmú és csekélyebb kéntartalmú vegyületekre való szétválasztására
eltávolítjuk. Bizonyos idő múlva az edény fenekére egy sötétbarna csapadék ülepedik le. A fölötte álló sárgásbarna folyadékot leöntjük és bepárologtatjuk. A folyadék teljes beszárítása után egy sárgásbarna, hygroszkópikus por marad fönn, mely csekély szaggal és sajátságos ízzel bír. Ezen só megelemzése 20% anilintartalmat és 15'7°/„ kéntartalmat mutatott; a sav tehát 22-2°/0 ként tartalmaz. A csapadékot, mely anilinnak a szulfonálási termékhez való hozzáadásakor az edény fenekén képződött, a hozzátapadó folyadéktól lehetőleg megszabadítjuk és azután megszárítjuk. Ily módon egy könnyen porrá törhető, barna anyagot nyerünk, mely vízben csaknem oldhatatlan. Az anilintartalma 13'5%-ban, a kéntartalma 14'3%-ban állapíttatott meg. Ebből a szulfonált terméknek anilinnal vegyült részére számítás útján 16'5°/0 ként találunk. 2. Az 1. példában említett szulfosavaknak 20%-os vizes oldatát melegen piperazinnal közömbösítjük. Bizonyos idő múlva a folyadékot a csapadékról leöntjük és bepárologtatjuk. A szárítási maradékként nyert oldható piperazinsó sárgás port képez, mely 17% piperazint (C4 H1 0 N2 ) és 19% ként tartalmaz. A savban tehát 23% kén van jelen. A piperazin hozzáadása által csapadékként nyert oldhatlan sót kipréseljük és megszárítjuk. Ezen só csaknem íz nélküli zöldesbarna port képez. Ezen anyagban 7% piperazin és 16% kén találtatott, úgy hogy a sav 17'2% ként tartalmaz. 3. A gyantaolajból nyert és kénsavból megszabadított szulfosav 05 kg.-jának 1 kg. vízben való oldatát körülbelül 130 g. anilinnal és l-5 kg. vízzel melegen összekeverjük. Az oldatot és a csapadékot hasonlóan kezeljük tovább, mint az az 1. példánál említtetett. A vízben oldható anilinsó sárga, hygroszkópikus port képez, mely az elemzés szerint 31°/o anilint és 11-6% ként tartalmaz; a szabad sav tehát 16*8% ként tartalmaz. Az oldhatlan só hasonlóképen sárga színű. Az elemzés 20-4% anilint és 7% ként eredményezett, a sav tehát számítás szerint 9% kéntartalommal bír. 4. A gyantaolajból nyert szulfosavnak 33%-os vizes oldatát a közömbösítésre szükséges mennyiségű chinolinnal keverjük és a keveréket gyönge melegítés közben alaposan megkavarjuk. Bizonyos idő múlva az oldatot és a csapadékot a fönt említett módon tovább kezeljük. A vízben oldható só sárga hygroszkopikus port képez, mely 40% chinolint és 10% kéntartalommal bír, a sav tehát 16'7°/0 ként tartalmaz. A vízben oldhatlan rész sárgaszínű és az elemzés szerint 27% chinolint és 70 /0 ként tartalmaz, a miből a sav számára 9 0%-nyi kéntartalom adódik ki. A szabad savak és szabad bázisok helyett a megfelelő sok is (például a szulfosavak nátriumsója anilinszulfáttal) aequivalens mennyiségekben cserebomlásra hozhatók. Ez esetben a szulfosavas anilinsónak vízben oldható része nátriumszulfáttal van ugyan tisztátlanítva, ez utóbbi azonban alkalmas módszerekkel, például az anilinsónak alkoholban való föloldásával eltávolítható. A szulfosavaknak a szerves bázisokra való behatásánál nyert vízben oldható sói általánosságban világosabb színűek, mint az oldhatlan sók. Az előbbiek alkoholban és gliczerinben többnyire oldhatók, étherben és benzolban oldhatlanok. Vizes oldataik a földalkáliák és nehéz fémek sóival nem adnak csapadékot, minthogy a szerves bázisoknak ezen oldható sóiból nyert szulfosavak a földalkáliákkal és a nehéz fémekkel szintén vízben oldható sókat alkotnak, úgy ezen sók, mint a savak a 112630. és 114393. sz. német szabadalmak szerint előállított vegyületekhez teljesen hasonlóak. A szervetlen bázisok vízben oldhatlan sói a szulfosavaknak és azok sóinak vizes oldataiban, valamint a szabad szerves bázisok oldataiban tetemes mértékben oldhatók. Alkoholban ezen sók általánosságban csak kevéssé oldhatók, benzolban jobban, kloroformban pedig csaknem teljesen oldhatók. Éther és petroléther az oldhatlan sókból egy közömbösen reagáló olajat az úgyneve-
