24838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektromos hullámok gyöngülésének csökkentésére

- 5 -Lengési szám gyanánt 300()-et választok, mivel ez az összes tekintélyek által sokkal magasabbnak van elismerve, mint a legma­gasabb lengési szám, mely beszédnek tele­fonikus közlésénél előfordul. Ki fogom mutatni, hogy míg ezen magas lengési számnál is a gyöngülés nagyban csökkenthető, ha a kábelhez indukcziót ve­zetünk. Ezen lengési szám számára nyerjük: a = . 0974 (i = . 0974 2 7U A hullámhossz S = — — 64 mérföld ké­st rek számban. Egy 250 mérföldnyi távolságon a gyön­gülést következőleg kapjuk. Tegyük föl, hogy a kiindulási ponton az áram kezdeti kilengése U, akkor az áram az érkezési helyen a következő lesz: TT —250P T T —24. Ue r = Ue Azaz az érkezési helyen'áram nem lesz érezhető. Az ohmikus ellenállás a hullám­energiát teljesen eltünteti, még mielőtt a hullám a föntjelzett távolságnak csak felét is átfutotta. Sőt, ha lehetséges lenne, vas­tagabb drótot alkalmazni, hogy R-et 5 Ohmra csökkentsük, a nélkül, hogy a kapaczitás megnövekedne, akkor az áram ennek da­czára is a megérkezési hely előtt csaknem teljesen eltűnnék. Ezen körülmények között egy 250 mér­földnyi telefonösszeköttetés lehetetlen lenne, még az esetben is, ha egy megfelelő súlyos vezetődrótot alkalmaznánk. Ugyanez áll akkor is, ha föltesszük, hogy a távbe­szélésnél előforduló legmagasabb lengési szám a másodperczenkénti 3000-nél sokkal csekélyebb. Lássuk már most, hogy egy mérföldenként 20 Ohmos drót miként vi­selkedik, ha föltesszük, hogy önindukcziós együtthatója mérföldenként valamely módon L = .05 Henryval növeltetett. Egy ily ve­zeték hullámhossza és a gyöngülési állan­dója közelítőleg S = 6-66 mérföld P = 001 lenue és az áram egy 250 mérföldnyi tá­; volságban lévő helyen csaknem egyenlő ; lenne a föladó helyen lévő árammal. Ily : körülmények között a távbeszélő összeköt­j tetés nemcsak 250 mérföldnyire, hanem ! még 1000 mérföldnyi távolságra is lehetsé­ges. A számbeli példák a nagy indukcziós együttható nagy előnyeit világosan mu­tatják. A föntemlített közzététel I. szakasza azon fönnálló mathematikai elméletnek, melyről itt szó van, kivonatát adja és különösen hivatkozik az önindukcziós együttható fon­tosságára hosszú vezetékek számára. Beje­lentő igazolta be legelőször ezen elméletet kísérletei által és ezen kísérletek a neve­zett irat III. szakaszának első részében van­nak leírva. Az eddig tárgyalt elméletek nagy önin­dukcziós együtthatóval bíró vezetékek alkal­mazását ajánlják az erőnek nagy távolsá­gokra elektromos hullámokkal való átvitele számára, de nem jelölik meg, hogy miként i legyenek a vezetékek berendezve, hogy i ezen nagyfontosságú tulajdonsággal bírjanak. J A pótló e tekintetben szükséges elméle-i tet legelőször bejelentő állította föl. Bejelentő ez iránybani kutatásainak egy része a föntnevezett irat 1. és III. szaka­szában tétetett közzé. Ezen kutatásokat a következőkben rövi­den kívánom ismertetni, hogy azon végle­ges elméletet, melyen a jelen találmány alapszik, könnyebben érthetővé tegyem. A mellékelt rajzok 8. és 9. ábrái a fönt­nevezett irat 3. és 5. ábráinak másolatai. A 8. ábrában (32) egy váltakozó áramú áramforrást és (33) egy oly fölvevő készü­léket jelöl, mint a milyen távbeszélőknél alkalmaztatik. Lx L2 —Ln vasmag nélküli kis teker­cseket jelölnek, melyek famotollákra van­nak tekercselve. Ezek mindegyike közelítő­leg 00125 Henry nagyságú önindukcziós együtthatóval és 2-5 Ohm ellenállással bír. Ezen tekercsek sorozatosan vannak kap­csolva és egy folytatólagos vezetéket ké­peznek, mely a (32) áramforrást a (33) föl­vevő készülékkel összeköti. Ezen készülék, melynek egy része a föntnevezett irat 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom