24838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektromos hullámok gyöngülésének csökkentésére
- 5 -Lengési szám gyanánt 300()-et választok, mivel ez az összes tekintélyek által sokkal magasabbnak van elismerve, mint a legmagasabb lengési szám, mely beszédnek telefonikus közlésénél előfordul. Ki fogom mutatni, hogy míg ezen magas lengési számnál is a gyöngülés nagyban csökkenthető, ha a kábelhez indukcziót vezetünk. Ezen lengési szám számára nyerjük: a = . 0974 (i = . 0974 2 7U A hullámhossz S = — — 64 mérföld kést rek számban. Egy 250 mérföldnyi távolságon a gyöngülést következőleg kapjuk. Tegyük föl, hogy a kiindulási ponton az áram kezdeti kilengése U, akkor az áram az érkezési helyen a következő lesz: TT —250P T T —24. Ue r = Ue Azaz az érkezési helyen'áram nem lesz érezhető. Az ohmikus ellenállás a hullámenergiát teljesen eltünteti, még mielőtt a hullám a föntjelzett távolságnak csak felét is átfutotta. Sőt, ha lehetséges lenne, vastagabb drótot alkalmazni, hogy R-et 5 Ohmra csökkentsük, a nélkül, hogy a kapaczitás megnövekedne, akkor az áram ennek daczára is a megérkezési hely előtt csaknem teljesen eltűnnék. Ezen körülmények között egy 250 mérföldnyi telefonösszeköttetés lehetetlen lenne, még az esetben is, ha egy megfelelő súlyos vezetődrótot alkalmaznánk. Ugyanez áll akkor is, ha föltesszük, hogy a távbeszélésnél előforduló legmagasabb lengési szám a másodperczenkénti 3000-nél sokkal csekélyebb. Lássuk már most, hogy egy mérföldenként 20 Ohmos drót miként viselkedik, ha föltesszük, hogy önindukcziós együtthatója mérföldenként valamely módon L = .05 Henryval növeltetett. Egy ily vezeték hullámhossza és a gyöngülési állandója közelítőleg S = 6-66 mérföld P = 001 lenue és az áram egy 250 mérföldnyi tá; volságban lévő helyen csaknem egyenlő ; lenne a föladó helyen lévő árammal. Ily : körülmények között a távbeszélő összekötj tetés nemcsak 250 mérföldnyire, hanem ! még 1000 mérföldnyi távolságra is lehetséges. A számbeli példák a nagy indukcziós együttható nagy előnyeit világosan mutatják. A föntemlített közzététel I. szakasza azon fönnálló mathematikai elméletnek, melyről itt szó van, kivonatát adja és különösen hivatkozik az önindukcziós együttható fontosságára hosszú vezetékek számára. Bejelentő igazolta be legelőször ezen elméletet kísérletei által és ezen kísérletek a nevezett irat III. szakaszának első részében vannak leírva. Az eddig tárgyalt elméletek nagy önindukcziós együtthatóval bíró vezetékek alkalmazását ajánlják az erőnek nagy távolságokra elektromos hullámokkal való átvitele számára, de nem jelölik meg, hogy miként i legyenek a vezetékek berendezve, hogy i ezen nagyfontosságú tulajdonsággal bírjanak. J A pótló e tekintetben szükséges elméle-i tet legelőször bejelentő állította föl. Bejelentő ez iránybani kutatásainak egy része a föntnevezett irat 1. és III. szakaszában tétetett közzé. Ezen kutatásokat a következőkben röviden kívánom ismertetni, hogy azon végleges elméletet, melyen a jelen találmány alapszik, könnyebben érthetővé tegyem. A mellékelt rajzok 8. és 9. ábrái a föntnevezett irat 3. és 5. ábráinak másolatai. A 8. ábrában (32) egy váltakozó áramú áramforrást és (33) egy oly fölvevő készüléket jelöl, mint a milyen távbeszélőknél alkalmaztatik. Lx L2 —Ln vasmag nélküli kis tekercseket jelölnek, melyek famotollákra vannak tekercselve. Ezek mindegyike közelítőleg 00125 Henry nagyságú önindukcziós együtthatóval és 2-5 Ohm ellenállással bír. Ezen tekercsek sorozatosan vannak kapcsolva és egy folytatólagos vezetéket képeznek, mely a (32) áramforrást a (33) fölvevő készülékkel összeköti. Ezen készülék, melynek egy része a föntnevezett irat 11.
