24819. lajstromszámú szabadalom • Kötélvezető berendezés hajóvontató lokomotivoknál

— 2 -föl nem léphet, mert a kerekek nyomkarimái, illetőleg az ezeket helj'ettesítő görgők a sinekre szorulnak. Ezt az oldalnyomást az adhaesio nagyobbítására értékesítjük. Kívánatos azonban, hogy mindkét kerék vagy görgő egyenlő erővel szoruljon a sínre, mert különben az egyes kerekeknél különböző adhaesio és kopás lépne föl. Ha azonban az uszályhajónak a lokomotivhoz viszonyított egy bizonyos helyzeténél az (a b) kerekek egyenletesen szorulnak is a sinekre (1. ábra), ez a kötélfeszültség más irányánál többé már nem történik meg. A kötélfeszültség minden irányánál a nyomkarimák vagy görgők csak akkor szorulnak egyenletesen a sínre, mikor a (P) kötélfeszültség az (a b) kerekeken átmenő sík függélyes középvonalába esik. Mindezek mellett megjegyzendő, hogy a kötéldobnak vagy horognak a leirt módon való elrendezése a lokomotivok szimmetrikus voltát, mely úgy az előre, mint a hátrafelé mozgást lehetővé teszi, megszünteti, minek következtében a visszafelé mozgásnál a lokomotivra ennek fölbillenését okozó veszélyes forgató nyomatékok hatnak, vagy pedig a visszafelé menetel teljesen lehetetlenné válik, tehát a lokomotivot minden menetirányváltoztatásnál meg kell fordítani. A lokomotív megfordítása azonban, ha azt egyáltalában végezni lehet, zavaró üzemmegszakításokra ad okot. Hogy ezeket a hátrányokat elkerüljék, a következő berendezéshez folyamodtak. A vontatókötél az ismert módon a (c) kötéldobon (2. ábra) van megerősítve, melyet a (d) kilincskerék és (e) kilincs rögzít a kellő helyzetbe. Azután a kötél egy (f) tölcséren megy át, melynek belső fölülete forgástest föliiletét képezi, ezt a forgástestet egy az illető kötélnél megengedhető legkisebb görbületi sugárral leirt körívnek függélyes tengely körül való forgása által származtathatjuk. A tölcsért egy vízszintes tengelyű vezetőcsiga is helyettesítheti, mely függélyes tengely körül elforgathatóan van szerelve. A tölcsér vagy csiga vízszintes tengelyen oly lokomotivoknál, melyek nem futnak síneken, a két lokomotiv-keréktengelyhez szimmetrikusan van elhelyezve, még pedig lehetőleg a lokomotív függélyes súlyvonalában. Sineken futó lokomotivoknál a tölcsér vagy vezető görgő függélyes tengelyét ugyancsak szimmetrikusan helyezzük el a keréktengelyhez viszonyítva, de oty közel rendezzük el azt a futókerekek nyomkarimáihoz vagy görgőihez, a milyen közel azokat más okokból csak elhelyezhetjük. Evvel az elrendezéssel biztosítva van az, hogy a lokomotív és uszály között levő kötél a lokomotivvezető hozzájárulása nélkül a lokomotív hosszanti tengelyével bármely szög alatt állhat be, úgy hogy pl. a hajóút valamely kanyarulatánál a lokomotív az uszállyal egy vonalba, sőt az uszály mögé is kerülhet. Ennek következtében a lokomotív és uszály között levő távolságnak megváltoztatása a kötélnek a kötéldobra való föltekerése és arról való letekerése által igen egyszerű műveletté válik, melyet a lokomotivvezető a (g) kézi forgattyú működtetésével a legrövidebb idő alatt végezhet, anélkül, hogy helyét elhagyni volna kénytelen. Minthogy a kötélfeszültség iránya majdnem mindig a lokomotív függélyes súlyvonalán megy át, a kötél a lokomotivra oly forgatható nyomatékot nem gyakorol, mely a lokomotivot eme tengely körül forgatni törekednék. A lokomotív tehát mindig, még ha nem mozog is sineken, a vontató úttal párhuzamos irányban fog előre haladni. Sineken futó lokomotivoknál azonkívül a leirt berendezés azt is biztosítja, hogy a nyomkarimák vagy görgők a kötélfeszültség bármely irányánál közel egyenlő nyomást gyakorolnak a sinekre. Az eddig leirt berendezés főelőnye az, hogy alkalmazásánál, anélkül, hogy külön fogások volnának szükségesek, az előre haladó lokomotivot azonnal hátra felé járathatjuk, mi a bevezetőleg jelzett lokomotivoknál lehetetlen volt. A lokomotivvezetőnek ezenkívül azáltal, hogy a lokomotivot előre járatja, megállítja vagy visszafelé járatja és a kötelet a dobra föltekeri vagy arról letekeri, módjában áll, hogy az uszályt a lokomotivról kormányozza.