24765. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rézérczek földolgozására
érez kellő mennyiségét az (1) olvasztó kemenczébe tesszük. Ez a kemencze bármely ismert alkalmas szerkezettel bírhat és pedig akár kúpoló, akár nyilt-tüzelósű kemencze lehet, mely érczolvasztásra van berendezve. Az (1) olvasztókemenczéből a kő a (3) bázikus konverterbe jut és pedig akár közvetlenül, akár a (2) előkemenczén keresztül. Ez az előkemencze lehet olyan szerkezetű, hogy az olvasztott kő melegét megóvja vagy pedig olyan, hogy szükség esetén kívülről hevíthető, czélja pedig az, hogy lehetővé tegye a salaknak a kőtől való különválását és eltávolítását, míg maga a kő a bázikus (3) konverterbe jut. Ez a konverter tetszőleges alkalmas szerkezetű lehet. A gyakorlatban kitűnő eredményeket értünk el egy fekvő konverter alkalmazásával, mely hossztengelye körül forgatható oly czélból, hogy a (4) fúvókákat az olvasztott kő fölülete alá lehessen leszorítani és az előállított terméket az (5) nyíláson ki lehessen bocsájtani. A vasoxyszulfidokat a konverterből a (6) öntőedényekbe bocsájthatjuk és az (1) olvasztó kemenczébe vihetjük vissza. Ha ez az olvasztó kemencze kúpoló kemencze, kívánatos, hogy a vasoxyszulfidok kihűlhessenek és megszilárdulhassanak, mielőtt azokat abba visszavinnők, még pedig, úgy hogy a vasoxyszulfidokat vagy alkalmas nagyságú darabokra törjük, vagy pedig azokat kellő méretű formákba öntjük ki. Ha azonban savanyú béléssel ellátott nyilt-tüzelésű kemenczével dolgozunk, mint az (7)-nél pontozott vonalakkal jelezve van, akkor a vasoxyszulfidok még olvasztott állapotban vihetők vissza a kemenczébe. A salakot az előkemenczéből lehúzzuk és így az eljárásnál csak két terméket kapunk, az egyik ez a salak, a másik pedig a réz vagy rézszulfid, melyet a bázikus konverterből nyerünk. A 2. ábrán föltüntetett módosításnál (t és 7) hasonlóképen az olvasztókemenczéket jelzik, (2) pedig az előkemencze. Az előkemenczéből származó kő lehűtés és alkalmas nagyságú darabokra való törés után a (8) perkelő kemenczébe kerül, hol azt oxydáló perkelésnek vetjük alá. Innét a bázikus nyilt-tűzhellyel bíró (9) kemenczébe visszük át, mely külső meleg útján valamely szokásos módon hevíttetik. A termék réz vagy rézszulfid és vasoxyszulfidok, mely utóbbiakat, mint fönt, ismét az (1) vagy a (7) olvasztókemenczébe visszük vissza, a hogy szükségesnek mutatkozik. A gyakorlati foganatosításnál sok esetben, különösen ha szegény követ dolgozunk föl. előnyösnek mutatkozik a vasoxyszulfidoknak kisebb vagy nagyobb részét lebocsájtani, mielőtt a fémrézzé való átalakúlás teljesen végbe ment, és azután folytatólag még követ adni hozzá és a műveletet ismételni mindaddig, míg a konverterben kellő nagy mennyiségű dúsított kő föl nem halmozódott. Ezt a dúsított követ azután közvetlenül fémrézzé konvertálhatjuk, az aránylag csekély mennyiségben benne visszamaradó vasat oxyszulfid alakjában választván el tőle. Olyan érezek kezelésénél, melyek túlságosan sok vasat tartalmaznak, több oxyszulfid keletkezhet, mint a mennyi ömlesztési czélokra szükséges. Ebben az esetben ez a fölösleg egy hasznosítható termék, sőt néha czélszerünek mutatkozik az összes termelt oxyszulfidot más czélokra és nem az olvasztó kemenczében bázikus ömlesztőszer gyanánt fölhasználni, mely esetben az olvasztó kemenczében más bázikus ömlesztőszert alkalmazunk. A vasoxyszulfidok kisebb vagy nagyobb mennyiségét pl. más, vasban szegény érezek kezelésénél használhatjuk föl. Meg kell különösen jegyezni, hogy az eljárást bázikus bélésű konverterben kell foganatosítani. Megjegyzendő továbbá, hogy míg eddig a vasnak eltávolítása végett a kovasavnak jelenléte szükségesnek mutatkozott, jelen eljárás a kovasavnak tetemesebb mennyiségben való alkalmazását mellőzi, a mennyiben annak jelenléte az oxyszulfidok képződését meggátolhatná. Megemlítendő, hogy az oxygént bármely alkalmas módon juttathatjuk a szuifidos kőhöz. így pl. bárhonnét szerzett alkalmas vasoxydot is fölhasználhatunk erre a czélra, miért is kiemelem, hogy a mennyiben az az
