24728. lajstromszámú szabadalom • Önműködő figyelmeztető, jelző és följegyző berendezés vonatok fékezésére és megállítására

_ 4 -van. A fékszelepet ezen III. helyzetből csak úgy állíthatja a mozdonyvezető normális helyzetébe vissza, ha leszáll gépéről és a (d) kulisszát kézzel fölemelve, az (o) ütközőből kikapcsolja. Hogy a berendezés a vonat menetének mindkét irányában működjék, és mégiscsak egy fékcsap legyen alkalmazható, erre szolgálnak a jelen találmány szerint a 15., 16. és 17. ábrákon elülről, fölülről és oldalról nézve bemutatott szerkezetek. A lokomotivnak két vágány-kotróján egymással szemben a fékcsap (42) tartója és egy másik (57) tartó vannak megerősítve. Az ezen tartókra szerelt (58 59) karok a (60 61) szelenczéket hordják, melyek a (62) keresztrúdnak csapágyul szolgálnak. Ezen keresztrúdnak a (42) tartó felé néző végére a (63) villán emelő van ékelve, melynek villájában a (64) tengely körül a (65) kar foroghat, melynek viszont túlsó vége a (67) fül által tartott (66) tengelyre van ágyazva, a hol ezen (67) fül a fékcsap (h) szelenczéjének (f) ujjával egy darabból készül. A (62) karnak túlsó végére a (61) tartó felől egy (68) cső van ékelve, mely a (69) csapágy hordására szolgál, a melyben egy az (e) emelőkarhoz hasonló (70) emelő kar az (e) kar forgási irányával ellenkező értelemben fordulhat el. A (70) emelőkar, melyet a vonat ellenkező irányban való haladása alkalmával szintén apályán elrendezett lejtős lapok működtetnek a (62) keresztrudat a (71) nyíl irányában elforgatja, a mikor is ezen keresztrúd a (63) és (65) emelőkarok közvetítésével az (f) ujjat kikapcsolja és a fékcsapnak az I. helyzetből a II. helyzetbe való jutását eredményezi. Az (e) emelőkai-nak normális helyzetébe való visszahozására a (49) rúgó szolgál (3. ábra), azonban e czélra még egy (72) segédrúgó is van elrendezve, mely egyfelől a helytálló (58) tartóra, másfelől a (63) villás emelőre támaszkodik. A mutató és jelző készüléket, mely a gépen a mozdonyvezető szeme előtt és keze ügyében van elhelyezve, a 7. és a 18—24. ábrák mutatják be, és pedig a 7. ábra hornloknézetben, a belső alkatrészeket pontozottan tüntetve föl, a 18. ábra a készülék tengelyén keresz-T tül vett függélyes metszet, a 19. ábra hátsó nézet, a 20. ábra előlnézet, a 21. ábra oldalnézet, végül a 22., 23. és 24. ábrák a fékcsap három különböző állásának megfelelően különbözően elhelyezkedő bütyöktárcsákat és ellenbütyköket ábrázolják. A készülék az elől (2) lemezzel zárt (1) szekrényből áll, melynek födő lemezébe (3) ablak van vágva (7., 18. és 20. ábrák). A szekrény (2) födele és (4) feneke az (5) vízsintes tengelynek ágyazásául szolgálnak, mely a szekrényen kívül a reá lazán illesztett (6) forgattyút tartja. Az (5) tengelyre a szekrény belsejében (18. ábra), vagy a szekrényen kívül (3. ábra) egy (7) kúpkerék van ékelve, mely egy vele kapcsolódó (8) kúpkerék közvetítésével a fékcsappal összeköttetésben álló (9) rúdnak, tehát az (y) tárcsának minden mozgását önműködőlég átveszi a (73 74) közlőmű vagy más mechanikai kapcsolat útján (3. ábra). Az (1) szekrény belsejének (10) kiugrására a (2) födolap mögött egy félköralakú (11) lemez van erősítve, melyen három fölírás látható: «Szabad pálya», «Lassú menet), «Megállás», mely fölírások a fékcsap három (I., II., III.) helyzetének felelnek meg. A (11) lemez és a (2) födőlap között a (3) ablak előtt egy (12) mozgó korong foglal helyet, mely (13) csavarok segélyével a (15) bütyöktárcsa által tartott (14) szektoron van megerősítve. A (12) korongba egy (16) ablak van vágva, mely az (a) fékcsap mozgásainak megfelelően elmozduló (5) tengely állása szerint a (11) lemez fölírásainak valamelyike fölé kerül. Az (5) tengelynek egy négyszögletes szakaszára ékelt (17) hüvely két egymással szilárd kapcsolatban álló (15) és (18) bütyöktárcsát tart, melyeknek alakja a 22., 23. és 24. ábrákból látható. A (15) bütyök (19) válla a (21) tengelyen ülő (20) kilinccsel jön kapcsolódásba, mely tengely