24707. lajstromszámú szabadalom • Eljárás érzékeny agyagárúk szárítására

Megjelent 1902. évi julius hó 21-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 24707. szám. XVIÍ/a. OSZTÁLY Eljárás érzékeny agyagárúk szárítására WEBER RICHÁRD FŐMÉRNÖK ÉS RAUSCHENBACH ADOLF BRUNÖ GYÁRIGAZGATÓ MEISSENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 január hó 23-ika. A találmány tárgyát eljárás és berendezés képezi, oly agyagárúk szárítására, melyek azon kellemetlen tulajdonsággal bíruak, hogy közönséges szárításkor (a levegőn) könnyen szakadnak, azaz u. n. száraz szakadásokat kapnak. Minthogy a szakadás főkép abból keletkezik, hogy az áruk légárammal való érintkezés folytán a külső fölületen igen gyorsan száradnak, míg a belső még nedves marad, azért ezelőtt ily érzékeny agyagárúkat zárt terekben azáltal szárították, hogy a gőzökkel telt térben a víz az árúkból lassan kipároltatott. Ha azonban gazdaságosan akarunk dolgozni, akkor a gőzöket a szárító térből, hacsak lassankint is, el kell távolítani. Ezen czélból a jelen eljárás szerint az árúk szárítása a levegő és gázok hozzálépésétől elzárt, porozus falak által képezett kamrában oly módon történik, hogy az áruk levegő hozzájutása nélkül és a fejlődött gőzöket kötő anyagok (pl. klorkalcium) alkalmazása nélkül hevíttetnek, a fejlődött gőzök fölöslege pedig a porózus falakon át eltávozhatik. A szárító kamra a fejlődött gőzökkel telítve marad, e mellett a fölösleges gőzök állandóan és lassankint elvezettetnek a porózus falakon, úgy hogy az árúk egyrészt nem repedezhetnek, másrészt rövid idő alatt és kevés fűtő anyaggal megszáríttatnak. Levegő nem léphet és ne is lépjen ezen eljárásnál a szárító kamrába, mert természetes, hogy a szárító kamrában, ha nem is nagy, de állandó túlnyomás uralkodik. Mindenek előtt a kezdeti légtartalom a hevítés folytán kiterjeszkedni törekszik. Amennyire a légtúlnyomás távozik, az eljárás további folyamán helyébe a képződő gőz-levegő keverék nyomása lép, melyben folyton növekedő gőzmennyiség lesz. Ha az áruk különösen érzékenyek, akkor a szárító kamra megtöltésekor kis vizet vagy gőzt fecskendezünk be, hogy az atmoszféra a kamrában már az eljárás kezdetétől fogva — és nem csak az árúkból elvont nedvesség által — vízgőzzel telíttessék. A fölösleges gőzök eltávozása háromféle módon történhetik: a) a gőzöknek a porozus falak hűvös külfölületein való sűrítése által, b) gőzalakban, a szárító kamrában uralkodó túlnyomás folytán, c) kifelé való elpárolgás útján a nedves porosos falak által alkalmas meleg és feszültségi viszonyok mellett.