24703. lajstromszámú szabadalom • Berendezés távírójeleknek egy vonalról más vonalra a két vonal között alkalmazott közvetítő vagy átvivő állomás segélyével történő átvitelére
tnokra fekszenek, fellát a (Gl) gép szinkronná tevő csévein árain nem megy át. Ha azonban az (F) áramfordító az (FI) áramfordítóval szemben elősiet, úgy hogy a kefék a pontozott (xl—xl x2—x2) vonalakon fekszenek, akkor a (Gl) gép szinkronná tevő csévéi fölváltva az (rO) (rOO) ellenállásokon át záródnak, minek következtében a (Gl) gép terhelve van és sebessége kisebbedik, míg az egybevágó forgás újból nem létesül. Ekkor ugyanis a 18. ábrán pontozva jelzett kefe-állás mellett az áram a (Gl) gép pozitív sarkától az (f4 f3 rOO f2 f) részeken a (Gl) gép negatív sarkához megy. Miután az egyik kefecsoport elősietése a másikkal szemben az áramfordító kerületének körülbelül fele, a gép megfelelő időn át, t. i. az alatt, míg a kefék egy karom hosszának megfelelő út felét meg nem tették, terhelve van, nevezetesen első sorban az (rOO) ellenállás, azután pedig, mikor a kefék az áramfordító egyik karmáról a másikra mennek át, az (rO) ellenállás által. Ha az egyik kefe elősietése a másik kefe elősietésével szemben kisebb, a terhelés változása is kisebb és az elősietéssel közel arányos. Ha tehát a (Gl) gépnek az a törekvése, hogy a (G) géppel szemben tetemesen elősiessen, a (Gl) gép szinkronná tevő csévéi erősen terheltetnek, ez a terhelés pedig oda hat, hogy a (Gl) gép sebességét és így az (F és FI) áramfordítók elősietését kisebbítse. Abban a mértékben azonban, melyben az elősietés csökken, a (Gl) gép terhelése is kisebbedik. A (Gl) gép terhelése tehát hirtelenül soha sem növekedik, hanem a terhelés növekedése annál kisebb, minél kisebb az elősietés. Hogy az egybevágó forgás föntartható legyen, ahhoz bármely oly berendezés alkalmazása elégséges, mely az (FI) árarafordítót a (G) géppel egybevágóan forgatja. Bizonyos esetekben ez a berendezés kis váltakozó áramú mótor lehet, de az (M) szinkronná tevő berendezés előnyösebb. Ezt a (G) géphez vezető vonalba, vagy eme vonalhoz egy relais útján hozzá kapcsolt vezetékbe iktathatjuk, mint az a 20. ábrán látható, mely részletesebb ismertetést nem igényel. A 19. ábrán az (FI) áramfordítót egy (R2) relais pótolja, melyet a (G) gépből jövő áram működtet, mely teljesen oly módon hat, mint az (FI) áramfordító és ennek (f3 f4 fö) keféi, amennyiben nyelve az (f4) kefét és (rl r2) kontaktusai az (f3 f5) keféket helyettesítik. Minthogy a (G) géptől jövő áram az (LR2) relaisen megy át és ennek nyelvét gyakoriságának megfelelő lengéseknek indítja, a relaisnyelv egy fél lengésének időtartama ama idővel egyenlő, melyet az (f) kefe igényel, hogy az áramfordító egyik karmának középvonalától annak másik karma középvonaláig jusson és míg az áramfordító a (G) géppel egybevágóan forog. A (Gl) gép szinkronná tevő cséveinek áramköre meg van szakítva, maga a gép pedig eme csévéken át terhelve nincs. Ha a két (G Gl) gép nem forog többé egybevágóan, az (LR2) relais nyelve és az (F) áramfordító sem mozog egybevágóau, hanem a zavar nagyságának (a relaisnyelv lengési fázisa és az áramfordító forgássebessége különbségének) megfelelően a (Gl) gép szinkronná tevő csévéit az (rO rOO) ellenállások terhelik, mint azt a 18. ábra alapján ismertettük, Ha az (LR2) vonalrelaist használjuk az (FI) áramfordító helyett, a szinkronná tevő (M) berendezés vagy az ezt helyettesítő más berendezés el is maradhat. Sokféle okból előnyösebb azonban ily szinkronná tevő berendezés és áramfordító alkalmazása, mint a relais alkalmazása. Ez az utóbbi ugyanis az áramingadozásokkal szemben érzékenyebb és hiányzik nála az a tehetetlenség, ami az egybevágó forgást előidéző berendezésnél megvan és lehetővé teszi, hogy pillanatnyi árammegszakadás daczára tovább forogjon, azonkívül az áramfordítót jóval pontosabban lehet beállítani, mint a relaist. A 21. ábra szerint az egybevágó forgásban tartandó gépek az ellenbeszélésre kapcsolt (Ll) vonal két végén vannak alkalmazva. A (Gl) gép forgását egybevágóvá tevő kapcsolás ugyanaz, ami a 19. ábrán,
