24692. lajstromszámú szabadalom • Czizelláló gép

1 -magával viszi. A (134) tárcsa egy az (i) csavarorsóra erősített éken elcsúszhat, a (133) tárcsa által reá átvitt forgó mozgását azonban a csavarorsóval közli. A (134) tárcsának a (133) tárcsával való kapcsolódását egy (136) rúgó biztosítja. A (13Í-) tárcsával szemben egy (137) elektromágnes vau elrendezve, melynek (138) harántrésze az (i) csavarorsóra van fölékelve. Midőn ezen elektromágnest gerjesztjük, ez a (134) tárcsát magához rántja és ezzel az (i) csavarorsót kikapcsolja. Ezen elektromágnes gerjesztése az alább leírt módon eszközöltetik. Az alábbiakban a fönt leírt gép működési módja van leírv.i, annak föltételezése mellett, hogy egy derékszögű (m) mintát (1. és 2. ábra), például egy domborművű díszítményt akarunk az (e) hengerre reprodukálni. Tegyük föl, bogy a szán egyelőre a (105) nyil irányában mozog és hogy az (i) csavarorsót a (q) csavarorsóval összekötő közlőmű ki van kapcsolva, azaz, hogy a 9. és 10. ábrákon föltüntetett kapcsolószerkezet az (il) tengelyről el van távolítva oly czélból, hogy a minta ne vitessék a gép hosszirányában tova. A szerszám a hengeren egy hosszirányú barázdát fog vágni, melynek mélysége a (86) peczek által az (m) mintán leírt hullámvonal alakja szerint változik. Amidőn a szán útjának végére ér, a (115) emeltyű a (122) ütközőbe ütközik, és ezáltal az (i) tengelyen elrendezett (1. 2) elektromágnes és iktatószerkezet áramkörét zárja. A (115) emeltyű azonkívül a (128,129) elektromágnesek (1. és 14. ábra) gerjesztésének megváltoztatását idézi elő, amiből az (i) csavarorsó forgásirányának változása származik. A (h és x) csavarok tehát működésben vannak és az (e) hengernek csekély szögelfordulást, a mintának pedig csekély előrehaladást kölcsönöznek. Az (i) csavarorsó tehát a szánt most már jobbról balra mozgatja. A szánnak ezen második útja alkalmával a szerszám egy második barázdát váj, azaz az elsőt kiszélesbíti. Amidőn a (115) emeltyű a (123) ütközőbe ütközik, az (e) henger egy újabb szögelfordulást, az (m) minta pedig egy megfelelő előremozgást nyer, míg az (i) csavarorsó a szánt újból balról jobbra mozgatja és így tovább mindaddig, míg a minta az (e) hengerre teljesen reprodukáltatott. Ha valamely mintát a henger mentén és annak kerületén többszörösen akarunk reprodukálni, az esetben a (49, 50) megszakító lép működésbe. A (49) bütykös tárcsa kerületén annyi kiemelkedéssel és mélyedéssel bír, mint a hány reprodukcziót akarunk az (e) hengerre egymásután alkalmazni. Ily módon a (49) bütykös tárcsa (1. és 4. ábra) a henger kerületén négy egymásutáni reprodukcziónak felel meg. Tegyük föl, hogy valamely mintát egy oly henger kerületén reprodukáltunk a fönt említett módon, melynek kerületén ezen minta négyszer egymásután készítendő jól összeillő módon. Az első repródukczió alatt az (50) kontaktus alatt a (49) tárcsának egy mélyedése vonul el, minélfogva az (x) csavarorsót hajtó szerkezet (35) (7. é3 8. ábra) elektromágnesének áramköre megszakítva marad. Ennek következtében az (x) csavarorsó a (39) kilincs által továbbíttatott. A. második reprodukczió alatt a (49) tárcsának egy kiemelkedése vonul el az (50) kontaktus alatt. Ekkor a (35) elektromágnes áramköre zárva van és az (x) csavarorsót a (39) kilincs továbbítja. Ily módon a szán minden menetirány változtatása alkalmával az (x) csavarorsón mozgó (m) minta mozgásiránya is megfordul, míg a czizelálandó henger szögelfordulásai ugyanazon irányban következnek egymásután. A második reprodukczió az elsővel szimmetrikus és ahhoz jól hozzácsatlakozik. Minthogy a (49) árammegszakító ily módon minden reprodukczió után az (x) tengely forgásirányának megfordulását eszközli, világos, hogy az összes reprodukcziók szimmetrikusak és egymáshoz jól csatlakoznak és hogy ha a reprodukcziók száma páros, az első azonosan csatlakozik az utolsóhoz. Előfordulhatna, hogy a (86) peczek (11. ábra) a mintán csúszva, annak valamely kiemelkedésében megakad, melynek oldalfala csaknem függélyes és oly magas, hogy a peczek rajta át nem ugorhat. Oly czélból, hogy minden megrongálás elkerül-