24681. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékagy

— 2 — nemcsak egy, hanem nagyobb számú rúgót fog metszeni, a hol a metszési vonal a ru­gók által kifejtett erő vagy ellenállás irá­nyával aránylag csekély szöget képez. Azonkívül az új elrendezésnél a kocsi súlya nem csupán azon rugókra nehezedik, melye­ken a föntemlített függélyes sík áthalad, hanem a kerékagy által tartott rugók na­gyobb száma között oszlik meg. A rugók úgy vannak elrendezve, hogy ható erejük vagy rugalmas ellenállásuk iránya nem esik össze a kerék küllőinek irányával, azonban nem is képez a küllők­kel nagyobb szöget, s a mellett a rugók oly módon vannak meghajlítva, hogy mind­egyik egy vagy több vele szomszédos rúgó fölé hajlik, s a hajlítási irány valamennyi rúgónál ugyanaz és a meghajlított szaka­szok megközelítőleg egyenlő kitérjedésűek. Rugók gyanánt legelőnyösebben rugalmas fémből (aczélból) álló lapos szalagok vagy lemezek alkalmaztatnak, melyeknek hossza nagyobb, mint a kerékagy belső és külső tagja közötti sugárirányú távolság, s az említett fémszalagok vagy lemezek az alább leírandó módon hajlíttatnak meg és illesz­tetnek be a kerékagyba. A kerékagy belső tagja köré, azzal konczentrikusan több pe­czek vagy szög erősíttetik, s a föntebbi f émszalagok vagy lemezek belső végei ezen szögekhez kapcsoltatnak, minek megtör­téntével nagy sugarú görbékké hajlíttat­nak meg. Ezután a kerékagy ezen belső tagját az általa tartott fémszalagok vagy lemezekkel együtt a kerékagy külső tag­jába beillesztjük oly módon, hogy a szala­gok vagy lemezek rugalmasságuk folytán megfeszülnek s a kerékagy külső részé­nek kerülete által a kinyúlásban megaka­dályoztatnak. A találmány tárgyát a mellékelt rajz­lap 1. ábrája oldalnézetben tünteti föl, a hol a födőlap a rugók elrendezésének láthatóvá tétele végett el van távolítva; a 2. ábra a tengelyen át vett metszetet mutat; a 3. ábrán a kerékagy belső tagja látható, a hol a rugók a kerékagy külső tagjába való bevezetésük előtt elfoglalt helyzetük­ben vannak föltüntetve, míg a 4. ábra egy különálló lemezrúgót niu­t'Elt j BrZ 5. és 6. ábrán a találmány tárgyának egy módosítása látható. A kerékagy (a a) külső tagjai henger­alakú alacsony szelenczékké vannak kiké­pezve s megfelelő távolságban való össze­kapcsolásukra egy csőalakú (b) kapcsoló darab szolgál, úgy hogy az (a b) részek szilárd egészet képeznek. A kerékagy (c c) belső tagjai szintén szilárdan vannak egymással összekötve s belső fölületük csavarmenetekkel bír, melyeknél fogva a csőalakú (d) kapcsoló darabnak szintén csa­varmenetes két végére csavarolhatók. Az (e) keréktengelyen (f f) nyakak vagy gallé­rok foglalnak helyet, melyekben a súrló­dás csökkentése végett ezen gallérok és a belső tagok között elrendezett (g g) go­lyók befogadása czéljából golyóágyak van­nak kiképezve. Azonban ha ezen kerékagy a jármű hajtó kerekénél vagy kerekeinél találna alkalmazást, a (c c) belső tagok közvetlenül a hajtótengelyre ékelhetők. A (h h) rugók egész hosszukban egyen­letes vastagsággal bírhatnak, vagy pedig, mint a 6. ábra mutatja, külső végük vé­konyabb is lehet. Belső (i) végük horog­alakra van kiképezve, (4. ábra), melynél fogva a (j j) peczkekbe vagy szögekbe akasztatnak s ily módon a kerékagy belső tagjával összeköttetésbe hozatnak. A (j) szögek végei gyűrűalakú (k k) lemezeken vagy karimákon haladnak keresztül, me­lyekben egyúttal meg is vannak erősítve, mely lemezek a (c) belső tagokkal egy da­rabból is állhatnak vagy különálló részeket is képezhetnek s motorkocsinál való alkal­mazásuk esetén a hajtó tengelyre is ékel­hetők. A (h) rugók mindnyájan ugyanazon hosszúsággal bírhatnak, vagy pedig, mint az 5. ábra mulatja, egy részük rövidebb is lehet, mint a többi. Ez esetben a külön­böző hosszúságú rugók sorozatosan vannak elrendezve oly módon, hogy a kereket az út egyenetlenségei következtében érő cse­kélyebb lökéseket és rázkódásokat csak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom