24663. lajstromszámú szabadalom • Rezonancia relais

— 2 — esik, a vezető erős rezgésbe hozatik, míg egyenáramok vagy ettől eltérő rezgésszám­mal bíró váltakozóáramok hatására a vezető nem szenved számbavehető kilengést. Itt épp úgy, mint az akusztikában hasonló tü­neményekből ismeretes, oly váltakozó ára­mok, melyeknek frekvencziája az illető rezgővezető saját rezgéseinek rezgésszá­mával egyszerű viszonyban áll, szintén hat­nak a rezonánczia-relaisre. A találmány tárgyának egynéhány foga­natosítási alakja és annak néhány alkalma­zási módja a mellékelt rajzon van példa gyanánt föltüntetve. 1. és 2. ábra oly kiviteli alak hossz- és keresztmetszete, melynél a rezgővezető egy kifeszített drót, mely egy mágneses mezőn megy át. Az (A) alapra a (Bl) és (B2) fém­tartók között a (D) vezetődrót a (Cl C2) csavarok segélyével vagy más módon, pl. súllyal van kifeszítve. A (D) drót közepe az (E) permanens mágnes mezején megy át. Ha a (D) drótot megpengetjük, úgy bi­zonyos (n) frekvencziával bíró rezgést fog vé­gezni, azonban az aránylag igen tetemes csillapítás hatására a drót mihamar ismét nyugalomba jő. Ha a dróton át egyenára­mot vagy n-től eltérő frekvencziával bíró áramot vezetünk, úgy a drót csak igen mi­nimális mozgást fog végezni. Ha azonban oly váltakozó áramot vezetünk a dróton át, melynek frekvencziája (n), úgy a (D) drót igen erős rezgésbe jő, mivel minden impul­zus hatása az előbbi impulzusok hatásához hozzáadódik. A (D) vezető rezgései különböző módon használhatók föl, így pl. már a rezgés egy­magában jel gyanánt szolgálhat, rendesen azonban egy helyi áramkör zárására fog használtatni. Ez utóbbi eset egy példáját a 3. ábra tünteti föl, melyen (C) az (n) frek­vencziával bíró váltakozó áramok gerjesz­tésére szolgáló generátort jelenti; a (D) húr az (F) tűt hordja, mely a húr rezgése al­kalmával az (FI) lemezzel kontaktusba jut, mi által a (H) elem helyi áramkörét zárja, a melybe a relais által befolyásolandó ké­szülékek, pl. az (I) jelzőkészülék van be­iktatva. Magától értetődik, hogy egy (D) húr he­lyett több egymástól elszigetelt drótot hasz­nálhatunk, melyeken az áram ugyanazon iránybau halad, mint ez pl. a 4. ábrán lát­ható, a hol a (D) vezető három drótból áll. Az érzékenység növelésére a csillapítást csökkenthetjük, a mi pl. az által történhet­nék, hogy a (D) testet légüres térben ren­dezzük el, vagy hogy a húrt tartó állványt oly merevre készítjük, hogy az alig képes a húrral rezegni. Az érzékenység még a (D) húrt övező mágneses mező kiterjedésének és erősségének növelése által is fokozható. Ha kívánatos, úgy a relais mágneses mezejét elektromágnessel is állíthatjuk elő és ugyanazon mezőben több egymástól füg­getlen relais is elrendezhető. A relais egy másik foganatosítási alakja az 5. és 6. ábrán van föltüntetve, melynél az (A) alapra két hangvilla-alakú (Bl B2) tartó van szerelve, melyeknek végeire a szigetelő anyagból álló (VI VI' V2 V2') tömböcskék vannak erősítve. Ezek közé vaunak a seriesbe kapcsolt (Dl D2) drótok kifeszítve, úgy hogy a (G) generátor árama azokon egymásután halad át. A (Dl D2) drótok a (h) irányú mágneses mezőben vannak elrendezve, úgy hogy a (G) gene­rátor oly frekvencziával bíró áramokat fej­leszt, mely a leírt rendszer saját rezgési számának megfelel, a rendszer erős rez­gésbe jő. A (D) drótok számának növelése által a rendszer érzékenysége fokozható. A helyi áramkört az (F FI) kontaktusok zárják. A relais egy másik foganatosítási alakja a 7. ábrán van föltüntetve, melynél a kife­szített (D) drót a könnyű (W) keretet hordja, melynek síkja a (h) mágneses mezővel pár­huzamos és mely a (T) dróttekerccsel van ellátva. Ha a (T) tekercsen át az egész rendszer rezgési számának megfelelő frek­vencziával bíró váltakozó áramot vezetünk, úgy az élénk rezgésbe jut, melyet tetszés szerint értékesíthetünk. Magától értetődik, hogy az (n) frekvencziá­val bíró váltakozó áramot a már rezgő ugyancsak (u) rezgésszámmal bíró test rez­gésének csillapítására is használhatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom