24657. lajstromszámú szabadalom • Ernyő excentrikussá tehető bottal

2 — rendezve, mely a (10) hüvelyt állandóan fölszorítja. A rúgó a (9) csuklórész belsejében is el lehet rendezve és a csuklórész egy résén áthaladó, a hüvelyhez erősített peczekre hathat. A (10) hüvely fölső végén a botrészek elhajlási szögének megfelelőleg van lemetszve, vagyis miután a szóban forgó példánál ezen szög ferde, úgy a hüvely fölső széle is ferdén van lemetszve. A hüvely részben a csukló (4) nyúlványát is befogadja és ez utóbbinak ezen része ennek megfelelőleg keskenyítve van. A hüvely elfordulásának megakadályozására a (9) darab a (12) horonnyal, a hüvely pedig egy ebbe nyúló (13) peczekkel van ellátva. A csuklónak elhajlását a (11) rúgó által a csuklóra tolt (10) hüvely teljesen megakadályozza, úgy hogy a bot a csukló helyén teljesen oly merev, mintha csuklóval nem volna megszakítva s a csuklónak ezen alakítása mellett a rúd végig egyenlő keresztmetszetű és sima, úgy hogy a tolóhüvely tologatását egyáltalában nem akadályozza. Ha a botot a csuklóban meg akarjuk hajlítani, úgy a (10) hüvelyt a (11) rúgó ellenében lehúzzuk és a (6) rudat kissé kibillentjük, ezután a (10) hüvelyt eleresztve, addig forgatjuk a csuklót, míg a (10) hüvely fölső vége a (8) nyúlvány (14 15) kivágásaiba pattan. Ily módon a csuklónak ezen helyzete is föltétlenül biztosítva van (4. ábra). A hüvely lehúzásának megkönnyítésére ennek külső fölületét a súrlódás növelésére kisajtolt apró emelkedésekkel, bordákkal vagy csúcsokkal, reczékkel stb. láthatjuk el. A csukló hajlítási irányának eltolására akár az ernyő nyele szolgálhat irányadóul, úgy hogy pl. arra kell a botot hajlítani, , a merre a fogantyú van behajlítva, vagy pl. az ernyő vázának egyik bordáját készítjük más színűre, avagy pl. a tolóhüvelyen alkalmazunk egy tapintás által j könnyen fölismerhető jelt. A (2) csukló szerkezete teljesen megegyezik az (1) csuklóéval, csupán fordítva van elrendezve, mint azt az 5. és 6. ábra tünteti föl. A fönt leírt elrendezésnél a csuklók akasztóhüvelyét a kiakasztás alkalmával lehúzzuk, lehet azonban a szerkezetet úgy elrendezni, hogy pl. a fölső csukló akasztóhüvelyét a kiakasztás alkalmával föl kelljen tolni. A csuklónak egy másik foganatosítási alakját a 7. és 8. ábra tünteti föl. Ennél a (9) darab egy (16) réssel van ellátva, melyben egy erős (17) rúgó van elrendezve. Ezen rúgó a (4) nyúlvány végéhez fekszik és a csuklót a (10) hüvely letolása után kissé elfordítja, úgy hogy ez által jelzi azt, hogy mely irányban kell a csuklót hajlítani. A (7) rúgó esetleg oly erős lehet, hogy a csuklót teljesen elforgatja, ha az könynyen jár és ha az ernyő nem túlságosan nehéz. A vázolt csuklószerkezet csak egy értelmű elforgatást és csak egy elforgatott helyzetben való rögzítést enged meg, természetes azonban, hogy a csukló úgy is szerkeszthető, hogy mindkét értelemben elforgatható és több állásban rögzíthető legyen. Természetes továbbá, hogy úgy a csuklók helye; mint azok elforgási szöge és szerkezete is a példa gyanánt leírtaktól eltérhet a nélkül, hogy ez a találmány lényegét befolyásolná. így pl. a (10) akasztóhüvely helyett egy gyöngén kiálló gomb lenyomására kiakasztható akasztót alkalmazhatunk. A találmány előnye abban rejlik, hogy megszünteti az eddigi ernyők azon hátrányát, hogy az ernyő fölülete legnagyobb részének védőhatása kárba vész, mivel az ernyő közepe nem az ernyőt tartó egyén feje fölé kerül, miáltal az ernyőnek a botból számított egyik oldala jut csak az illető egyén fölé s így az eső ellen sem nyújtja a kellő védelmet. Jelen találmány azonban megengedi, hogy az ernyőt úgy használhassuk, hogy annak közepe jusson az ernyőt használó