24605. lajstromszámú szabadalom • Biztosító berendezés vasúti állomásokhoz, melynél a különböző irányokba vezető vágányoknak vagy vágánycsoportoknak külön kijárati jelzői vannak

Megjeleni 1902. évi július hó 5-én MAGY SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 24605. szám. V/a/2. OSZTÁLY. Biztosító berendezés vasúti állomásokhoz, melynél a különböző' irányokba vezető vágányoknak vagy vágánycsoportoknak külön kijárati jelzó'i vannak. SIEMENS ÉS HALSKE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CZÉG BERLINBEN, BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 deczember hó 4-ike. Ha a pályaudvar egyik végétől két vagy három különböző irányban vezetnek vágányok, a kijárati jelzőket két- vagy háromkarú jelzők gyanánt szokás kiképezni és a különböző menetirányok felé a kijárást egy, két vagy három kar átállításával engedjük meg. Amint azonban háromnál több menetirány indul ki az állomás illető végétől, mésféle jelzéseket kell alkalmazni, minthogy négy- vagy többkarú jelzőket, melyek a szokásos jelzésrendszeren alapulnak, alkalmazni nem szokás, mert ilyeneket csak nagyon nehézkes módon lehetne szerkeszteni Ezért ebben az esetben egyszerű egykarú jelzőket szoktak alkalmazni, melyek csak azt jelzik, hogy a vonat az illető vágányból vagy vágánycsoportból a szolgálatot tevő hivatalnok által beállított menetirány felé kihaladhat. Az a rendszer, mely szerint a vonatoknak a különböző vágányokról vagy vágánycsoportokról. mely utóbb említett vágánycsoportokon ebben az esetben csak egy-egy vonat állhat indulásra készen, külön jelzők segélyével csupán a kijárásra ad a szolgálattevő engedélyt, a biztonságot annyira fokozza, hogy ez a rendszer, különösen nagyobb, sűrűbb forgalmú állomásokon mindinkább elterjed. Az ily esetekben alkalmazott blokk- és állítóműveknek azonban konstruktív szempontból nagy hátrányai vannak. Ha ugyanis az állomás egyik végétől, pl. «n» menetirány indul ki és az állomásnak ezen a végén «m» jelző van alkalmazva, akkor mindegyik jelzőnek természetesen mind az «n» irány felé kell használhatónak lennie és megfelelő beállító berendezésekkel kell fölszerelve lennie. Valamely jelző szabadra állítását egy emelő vagy markolat elfordításával végezhetjük, föltéve, hogy az illető menetirányhoz tartozó jelzőblokk ki van blokkozva, a megfelelő váltóblokk ellenben blokkozva van. Minthogy egy és ugyanaz a jelző mind az «n» irány felé szolgál, mindegyik jelzőt annyi emelővel szokás fölszerelni, ahány irány blokkmezője által lehet az illető jelzőt befolyásolni, tehát a berendezésnek általában «n m» jelző állító emelője vagy markolata van, vagyis a markolatok száma pl. 10 vágány és négy menetirány esetében 40-nél nem kisebb, tehát ezek az állító-műben 4 m. hosszúságú teret igényelnek. A találmány tárgyát képező berendezés lehetővé teszi a biztosító berendezésnek oly kiképezését, hogy a föntebb jelzett esetben is elég legyen annyi állító emelő vagy markolat, ahány jelző van alkalmazva, te-