24573. lajstromszámú szabadalom • Elektróda elektromos akkumulátorokhoz

mas alakú kaliberen való keresztülsaj tolása útján nyerjük. Ezen gyártási mód már igen sok föltaláló által alkalmazva lett elektromos akkumulátorok előállítására. Különösen fölkent töltőmasszával bíró lemezek számára szolgáló tartókat gyártották így, melyek kis kidudorodásokkal bíró üreges csövekből állanak, mely kidudorodások a külső fölület egy részén vannak elrendezve; továbbá, rovátkolt lemezeket vagy tartókat is, de ezen alakok egyike sem tette elérhetővé azt, a mi fajlagos kapaczitás, tökéletes szimmetria, az áram eloszlása, a czentrális vezető mag védelme, végre a mechanikai ellenállóképesség tekintetében a jelen elektródával el van érve. Azonkívül ez alakok egyikénél sem lehet gyakorlatilag más anyagból készült czentrális vezetékkel ellátott vezető magot alkalmazni. A gyakorlatban rendszerint a legegyszerűbb rúdalak (1., 2. és 3. ábrák) fog alkalmaztatni, mely egy czentrális, hengeres masszív (a) magból áll belső vezeték nélkül vagy azzal (7. és 8. ábrák), mely mag körül szimmetrikusan és a hengeres (a) mag alkotóival párhuzamosan egy sor egyenlő vastag (b) borda lamella (4. ábra) van elrendezve oly módon, hogy e lamellák vastagságának összege lehetőleg egyenlő az azokat hordó (a) mag kerületével. Ólom vagy ólomötvözetek alkalmazásának esetén a rudak magjának közepébe egy fémből, vagy az elektromos áramot jól vezető masszából álló vezeték beillesztése, közvetlenül a rúdnak sajtolás útján való előállításakor történik az által, hogy az ólom egyszersmind a vezetéket (drótot) is magával viszi. Az eljárás azt eredményezi, hogy ezen vezeték érintkezése elektromossági tekintetben a vele összefüggő fémmel abszolúte tökéletes lesz és hogy továbbá elegendő a rudak mindkét végét magának az ólomnak, vagy ólomötvözetnek forrasztása által elzárni, mely utóbbi a külső részt alkotja, hogy ez által a czentrális vezetőt az elektrolytek behatása elől teljesen megóvjuk. | A rudak belsejében a czentrális vezető ' alkalmazása egyszersmind lehetővé teszi a mag vezetőképességének és tartósságának növelését és ez által a rudak bizonyos sajátságainak szaporítását. Az elemi rudak, hogy belőlük elektródákat alkossunk, rendszerint úgy lesznek egymással kapcsolva (1., 2. és 3. ábrák), hogy mindegyik (a) rúd egyik végét egy ólomból vagy ólomötvözetből készült (d) keresztrúdhoz forrasztjuk. E keresztrúdból lesz azután az áram elvezetve. Az elemi rúd másik vége ekkor szabadon kitérj eszkedhetik. Lehet a rudak két végét is elektromosan összekötni vagy pedig azokat átlós helyzetben egy gyüjtőlemezen elrendezni. Lehet végre a rudak egyesítése által képezett elektródákat tetszőleges alakkal ellátni. A jelen rudak segélyével tetszőleges totális kapaczitású elektródák állíthatók elő az által, hogy az elemi rudak számát és hosszát megfelelően választjuk. Épp így készíthetők olyan elektródák is, melyek igen különböző fajlagos kapaczitással bírnak, az által, hogy a bordák szélességét, vastagságát és számát és ezzel az azokat tartó és azoknak vezető gyanánt szolgáló masszív mag keresztmetszetét a szükséghez képest változtatjuk. A jelen rudak segélyével, melyek czentrális vezetékkel vannak ellátva, vagy nem, vagy önmagukat formáló, úgynevezett Planté-akkumulátorokat alkothatunk, vagy pedig fölkent töltőmasszával bíró elektródák számára szolgáló tartókat, tehát Faure-féle akkumulátorokat készíthetünk. Az első esetben a pozitív és negatív elektródákat a közönséges formálási műveletnek vetjük alá. A második esetben, mely alkalmazható a positiv és a negatív elektródákra is, a lamellák közeit megfelelően preparált ólomoxydokkal, illetőleg töltőmasszával töltjük ki. Ezen oxydokat ekkor energikusan visszatarthatjuk vagy az által, hogy az elemi rudakat tengelyük körül kissé megcsavarjuk (9. és 10. ábrák), vagy pedig hogy a töltőmasszával ellátott rudakat egy porózus agyagból, azbesztből, áttört ebonitból vagy bárminő más alkalmas anyagból készült áteresztő