24559. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló berendezés villamosan működtetett kompresszorok számára

gokat (3. ábra) hordja, melyek a villaalákú (h) emeltyű karjaiba kapcsolódhatnak, mely emeltyű egyik végével a (c) lemezben van ágyazva (2. ábra), másik végén pedig a főkapcsolónak mozgatható (i) kontaktusait hordja. Ezen kontaktusok a (j) harántrúd segélyével egymással össze vannak kötve és a (h) karoktól el vannak szigetelve. A (c) lemez egyik végén az (a) alaplemezzel párhuzamosan a (k) fojtó mágnes (1. ábra) van megerősítve. Ezen mágnesre a főkapcsoló rögzített (1) kontaktusai vannak szerelve oly módon, hogy azok a fojtó mágnes sarkai közelében ruganyosan legyenek fölfüggesztve és a mozgatható (i) kontaktusok pályájában feküdjenek, mely czélból az (1) kontaktusok az (m) rugók alsó végére vannak erősítve, mely rugók fölső végükkel a fojtó mágnesre szerelt szigetelő karokra vannak erősítve. Hogy a fojtó mágnest a főkapcsoló kontaktusainak szétválasztásakor föllépő szikrák káros behatása ellenében megvédjük, a fojtó mágnes sarkai és a kontaktusok között a tűzálló anyagból készült (u) lemezeket (2. ábra) rendezzük el. Az (o) relaismágnes és a (p) segédmágnes szintén solenoidok alakjában vannak szerkesztve és a (c) lemez mindkét oldalán függélyes állásban megerősítve. Ügy az (o), mint a (p) mágnes belsejében, egyegy (9) mag (1. és 2. ábrák) mozgathatóan van elrendezve, melyek alsó végükön egyegy (e) korongot hordanak, melyek midőn a mágnesek nincsenek gerjesztve, a már említett (f) szigetelő lemezeken nyugszanak. A (9) magok fölső vége az említett mágnesek fölött az (r), illetőleg (s) kontaktuskorongot hordják, melyek azonban a magoktól el vannak szigetelve, a mint ez a 3. ábrából látható. Az (o) és (p) mágnesek (2. ábra) fölső lapjára két-két szigetelt tartó van megerősítve, melyekbe a rendesen az (r), illetőleg (s) kontaktuskorong fölé nyúló (t) karok vannak ágyazva. Ezen karok az (u) rugók (1. ábra) által folyton a kontaktuskorongok felé húzatnak, azonban a vízszintes állás alá való sülyedésben a tartókon alkalmazott, alkalmas határolók által akadályoztatnak még. Az (r) kontaktuskorong fölött lévő karok a (v) és (w) kontaktusokat, az (s) kontaktuskorong fölött lévő karok pedig az (x) és (y) kontaktusokat hordják. Az (r) kontaktuskorong és a (v) és (w) kontaktusok a relaiskapcsolót alkotják, ellenben az (s) kontaktuskorong és az (x) és (y) kontaktusok a segédkapcsolót alkotják. A primérkapcsoló számára a manométerekhez hasonló szerkezetet alkalmazunk. Ezen kapcsoló (4. ábra) a mozgatható és a manométerszerkezet (2) karja által hordott (1) kontaktusból és a minimális nyomásra illetőleg a maximális nyomásra beállított (3), illetőleg (4) kontaktusokból áll, melyek az (1) kontaktus egy-egy oldalán, a manométerszerkezet szigetelő lapjában kiképezett körívalakú hasítékban beállíthatóan vannak elrendezve; a (2) kar forgatására a közönséges Bourdon-féle (5) rúgócső van alkalmazva, melynek zárt vége a (6) rúd és a (7) fogas szektor, a (8) fogaskereket, illetőleg az ezzel egy tengelyre ékelt (2) kart működteti; az (5) rúgócső másik vége a (10) összekötő csőtoldattal közlekedik, melyet a kontroller egyik oldallapja vagy egyik véglapja felől a nyomó fluidum csővezetékével köthetünk össze. A manométerszerkezet szekrényére a kettős sarkú (11) ólombiztosíték van szerelve. A (b o p) mágnesek előnyösen vasszelenczékbe vannak zárva és a fojtó mágnessel együtt akként vannak a (c) lemezre megerősítve, hogy azokat könnyen leszerelhessük és kicserélhessük, és hogy a különböző kapcsolók összes kontaktusai könnyen hozzáférhetők, leszerelhetők, megvizsgálhatók és kicserélhetők legyenek. A kontroliereknek többszörös rendszerben való kapcsolási módja az 5. ábrában sematikusan van föltüntetve, mely két kontroliért láttat. A vonalvezeték és a visszvagy földvezeték, illetőleg a fővezetékek (12) és (13)-mal vannak jelölve. (14) a kompresszor motorait jelöli. A mint az ábrából látható, a (k) fojtó mágnesek tekercselésének egyik vége a (12) fővezetékkel van összekötve. Ezen összeköttetésbe