24555. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kikapcsoló

1 - 3 BÚrlódássul vezetően érinkeznek, úgy hogy csak gyenge (17) rugóra van szükség. Ha a (22) ütköző helyett egy a (2) fémlaptól és a (3) szorítótól elszigetelt és kapoccsal ellátott kontaktust alkalmazunk, úgy egy (kétáramkörű) kétágú átkapcsolót nyerünk, mely az egyik vagy másik áramkört állandóan zárja. A 4—6. ábra egy kétsarkú ki- ós bekapcsolót mutat. Az (1) lapra két egymástól és a (23) lemeztől elszigetelt és drótkapcsokkal ellátott (24 és 25) kontaktus van erősítve, a (26) kapcsolóemeltyú pedig for gáspontjától mindkét oldalra terjed ki. A (27) forgattyú egy lefelé nyúló (28) peczekkel bír (6. ábra), melyhez a (29) kapcsolórúd (hajtórúd) csatlakozik. A kapcsolóemeltyú oldalt két (30 és 31) vájattal bír, melyek közt a kapcsolóemeltyú széle körívben van kiképezve ; a (29) kapcsolórúd egyik vége pedig közvetlenül a (26) kapcsolóemeltyúre támaszkodik, másik vége közvetlenül a (32) rúgóhoz van kapcsolva. Ha a (27) forgattyút (4. ábra) az óramutató irányában forgatjuk, úgy a (26) emeltyű iámét állva marad, mindaddig, míg a forgattyú a holtpontját túl nem lépte, mire a (32) rúgó a (27) forgattyút tovább forgatja, a (29) kapcsolórúd pedig a (32) mélyedésbe lépve, az emeltyűt az 5. ábrán látható helyzetbe forgatja. A forgattyú visszafordítása alkalmával az egyes alkatrészek a 4. ábrán föltüntetett állásba csappannak vissza. A 7 9. ábrán föltüntetett nagyobb kap- j csolókra alkalmas kiviteli alak szintén kétsarkú ki- és bekapcsolót képez, mely két szigetelt (33, 34) kontaktussal bír, melyek a drótok beforrasztására szolgáló (35. 36) hüvelyekkel vaunak ellátva. Egy csavarásra igénybe vett rúgó helyett itt egy (37) nyomórúgó van alkalmazva, mely a (38 és 39) csapágyakban vezetett (40) csapszöget a | (42) tengely felé szorítja. A csapszög elfor- ! dúlás ellen biztosítva van és egy ferde homlokfölületekkel bíró T-alakú (41) fejet hord. A tengelyen elfordítható kétkarimájú (43) forgattyú (7. ábra) egy lefelé nyúló csappal bír, mely a (46) kapcsolóemeltyű (44, 4-5) oldalkivágásaiba beléphet és karimái között egy (47) görgőt hord, mely a (41) fej ferde fölületeihez hozzáfekszik. Ha a (48) forgattyút (8. ábra) a nyíl irányában (8. ábra) elfordítjuk, úgy az (49) ívdarabja segélyével a forgattyú fölső oldalán lévő (50) ütközőt és így magát a forgattyút is magával viszi, míg a (46) kapcsolóemeltyú nyugton marad. A (47) görgő a csapszög (41) fejét a holtpont túlhaladásáig visszaszorítja, mire a (37) rúgó a csapszöget ismét előretolja, mi által annak (41) feje a forgattyút gyorsan tovább forgatja. Emellett a forgattyú csapja a (45) vájatba lép, a (46) kapcsolóemeltyút a 9. ábrán föltüntetett helyzetbe csappantja és az áramot megszakítja. A fogantyú lefordításakor a (49) ívdarab az (51) ütközőt viszi magával és a forgattyút holtpontján túl forgatja, mire a (37) rúgó a szerkezetet a 8. ábrán föltüntetett állásba csappantja, miáltal az áram záródik. Az (52) állítócsavaranyák a (40) csapszög lökethosszát határolják. A találmány természetesen a föntiektől eltérő alakokban is előállítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos áramkapcsoló, jellemezve az által, hogy annak kapcsolóemeltyűje két végállásában egy forgattyúval ellátott rúgós feszítőszerkezet által tartatik, mely a fogantyúnak mindenik irányban való forgatása alkalmával a kapcsolóemeltyú mozgatása nélkül megfeszíttetik, mindaddig, mig a forgattyú holtpontját túl nem lépte, mire a feszítőszerkezet a forgattyút és a kapcsolóemeltyűt hirtelen ellenkező végállásába átcsapja. 2. Az 1. pontban védett áramkapcsolónak egy kiviteli alakja, melynél a feszítőmű egy a (11) átcsapóforgattyúval (15) hajtórúd által összekötött és egy csavarrúgó által a forgattyú forgáspontjához szorított (16) emeltyűből áll, mi mellett a forgattyú holtpontjának túllépése után az (5) kapcsolóemeltyűt (7, 8) iitközőfülek segélyével magával viszi (1—3. ábra).