24553. lajstromszámú szabadalom • Zajtalanul működő szabályozó szerkezet órák járműveihez

általuk az inga lengési íveinek különbsége kiegyenlíttetik. A (C) tárcsa forgási irányát az (f)-fel jelzett nyíl mutatja s az inga, valamint az (M) gomb a nyugalomnak, 111- a középállásnak megfelelő helyzetben mindkét ábrán telt vonalakkal van rajzolva. Ha most már az ingát pl. balról jobbfelé kilendítjük, úgy a (C) tárcsa az (f) nyíl irányában forogván, az (R) rúgó összeszoríttatik, mely természetesen törekszik visszatérni rendes állásba s így midőn a vele kapcsolatos (M) gomb az 1. ábrán (M2)-vel jelzett helyzetbe jut, a kiterjeszkedő rúgó hozzájárul ahhoz, hogy a tárcsa a holtállást meghaladhassa, mely törekvésében az ugyanekkor (F')-fel jelzett állásba visszatérő inga is támogatja. A nehézkedési erő és a (C) tárcsa forgása folytán az inga természetesen a függélyes állásból tovább lendűl balra, eközben azonban az (M) gomb az 1. ábrán (M3)-mal jelzett állásba jut s így, midőn az inga az (F") állásból visszafelé leng merőleges állása felé, a rúgó ismét hozzájárúl ahhoz, hogy az említett gomb a holtállást elhagyhassa. A működés ez után így folyik tovább s az egyes alkatrészek feladata ugyanaz marad. Mivel az (L) kar, habár súrlódással is, de mégis forgathatólag van a foglalat csapjára szerelve, könnyen belátható, hogy a (g g') ütközőszögek az említett kar lengéseit mindenkor kellő határok között tartják, bármilyen hosszú legyen is az inga lengése által leírt ív. Vagyis más szóval, az ütközőszögek önműködő szabályozók gyanánt szerepelnek az (L) karral szemben, ezt mindenkor visszavezetik a rendes állásban, bármilyen nagyok legyenek is az inga lengései, pl. az elindítás alkalmával s azonkívül kiegyenlítik azon különbséget is, mely abból állana elő, ha az inga nyugalmi helyzetében nem állana tökéletesen merőlegesen. Mint a 2. ábrán bemutatott kiviteli alaknál látható, a fentebb leírt rúgó esetleg merev (B) vonókar által is helyettesíthető, melynek egyik vége csuklós kapcsolatban áll egy az (F) ingához erősített (A) tengely körűi súrlódással lenghető (G) emeltyű egyik karjával. Az említett emeltyűnek másik (G') karja (p) ellensúlylyal van ellátva, melynek állása megfelelően változtatható. A (H) laphoz erősített (g g') ütközőszegek itt is szabályozzák az ellensúllyal ellátott emeltyű lengéseinek hosszát mint fentebb, szintén önműködő szabályozók gyanánt szerepelnek, J az iüga különböző hosszúságú lengéseinek i kiegyenlítésére. ! Természetesen, a fentebbiekben ismertetett szerkezet lényegbe vágó módosítások nélkül alkalmazható olyan órák hajtószerkezetével, illetve járóművével kapcsolatban is, melyek körszerű alakkal bíró horgonynyal vannak fölszerelve. Az elrendezés mindenkor alkalmazkodni fog ugyan az alkalmazás módjához, azonban a lényeg maga nem fog változni mindaddig, míg az órák járásával összekötött zaj kiküszöbölésére rúgó vagy ellensúlylyal fölszerelt vonókar alkalmaztatik az órák járóművével kapcsolatban. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Zajtalanul működő szabályozó szerkezet órák járóműveihez, jellemezve egy rugalmas vonókar gyanánt szereplő tekercsrúgó által, melynek egyik vége egy a hajtóművel kapcsolatos tengelyhez szilárdan kapcsolt forgattyútárcsához csatlakozik, míg másik végénél az ingához vagy az ezt helyettesítő közeghez egy súrlódással lengedhető kar közvetítésével van kapcsolva oly módon, hogy lehetővé teszi azt, hogy az inga rendes lengéseinél nagyobb lengéseket ís végezhessen. 2. Az 1. igényponttal védett szabályozó szerkezetnek egy módosított kiviteli alakja, jellemezve az által, hogy a tekercsrúgót merev vonókar helyettesíti, melynek egyik vége csuklós kapcsolatban áll egy az ingához erősített tengely körűi súrlódással lengethető emeltyűnek egyik karjával, míg ugyanezen emeltyűnek másik karja egy helyzetére nézve változtatható ellensúllyal van fölszerelve. i 3. Az 1. és 2. igényponttal védett szabá-