24519. lajstromszámú szabadalom • Újítások gázizzólámpákon
meghúzzuk. Hogy esetleg az egész lángzót az izzótesttel és üveghengerrel együtt a lámpáról levehessük, e czélból a lángzó fölvételére szolgáló (h) keverőcső tartójából kivehetően van alkalmazva. (i) gázvezető toldaton az esetleg (o) nyílásokkal ellátott (k) tányér van alkalmazva (2. és 3. ábrán nagyobbított léptékben), melynek szegélye a keverőcső nagyobb átmérőjű alsó végét veszi körül, úgy hogy ezen tányérbe dugott lángzó helyzetében biztosítva van. Ha (f) koszorú és az üveghenger sülyesztése után a lángzót a tányérból egy kissé fölemeljük, akkor az egész lángzót az izzótesttel és üveghengerrel együtt a lámpakeretből eltávolíthatjuk. Ha (k) tányérban (o) nyílásokat alkalmazunk, akkor (h) keverőcsövön használatos Bunsen-féle nyílások fölöslegesek. A 2. ábra szerint (f) koszorú és (d) üveghenger, valamint az (f) koszorúval egy darabot képező (1) lángzófej az izzótesttel együtt sülyeszthető. (g) csavar meglazítása után a lángzó fölső részét fölszerelésével együtt sülyesztjük, ezután a lángzót (k) tányérból kiemelvén, azt a lámpakeretből eltávolíthatjuk és (d) üveghengernek levétele után az izzótest szabaddá lesz. (h) keverőcsőben (1., 2. és 4. ábra) egy szilárd (m) mag van alkalmazva, melynek átmérője (h) keverőcső belső átmérőjének legalább egy harmadával egyenlő. Ezen lefelé irányított és előnyösen hegyben végződő mag által az (i) toldatból kiáramló gáz a cső fala felé azon szakaszba tereltetik, melybe a nyílásokon keresztül behatoló levegő áramlik, úgy hogy ez által a gáz a levegővel tökéletesen összekeveredik. Az ismeretes gázizzó lángzóknál a gáz a keverőcső közepében föltódul, míg a levegő a gázáramon kívül közvetlenül a cső falán fölfelé emelkedik, úgy hogy a levegőnek a gázzal való keverése nem tökéletes. Habár számos kísérlet történt a gáz és levegő benső keverését elősegíteni, mint például az által, hogy a gáz és levegőt csavarmenetalakú útban a keverőcsőbe vezetjük ezen elrendezése által, — mely szerint a gázáram egy szilárd mag által középen szétosztatik és gyűrűalakúan a keverőcső fala felé, tudniillik a levegő szakaszába tereltetik — mégis tökéletesebb keverést érünk el. (m) mag fölső részére (n) kettős kúp van megerősítve, mely valamivel kisebb átmérőjű, mint (h) keverőcsőnek fölső bővebb tölcséralakú vége, úgy hogy a kúp és cső közötti gyűrűalakú hézagon a igáz és levegő keveréke fölszállván, az (s) izzótest által körülzárt gyűrűalakú lángot kapunk. A lángzófejen eddig alkalmazott szita mellőzhető. Ha a (h) keverőcsövet a szokásos bővebb (1) lángzófejjel akarjuk ellátni, akkor abban, mint , ez a 4. ábrában látható, a láng visszacsapásának meggátlására szolgáló berendezést alkalmazhatunk. Ezen berendezés áll az (m) magra erősített fölfelé irányított (r) tölcsérből, mely az esetleg visszacsapott lángot fölfogja. Biztonság kedvéért (1) lángzófej alsó része még (t) szegéllyel is bír, mely legelőnyösebben (h) keverőcső meghosszabbítása által képeztetik és ha esetleg (r) tölcsér a visszacsapott láng egy részét föl nem fogná, annak lefelé való vezetését ezen szegély által alkotott gyűrűalakú tér biztonsággal fogja föl. Ezen kiviteli alaknál (1) lángzófej fölső része befelé kúpalakú, melyre az izzótestet jól ráhúzzuk, miáltal az izzótest lengőmozgása és így gyors elromlása meg van akadályozva. Az 5. ábrában látható berendezés által még sokkal előnyösebb világító hatást érhetünk el az által, hogy a keverőcső, illetőleg lángzófej fölső vége befelé hajlított (p) szegéllyel bír, mely (n) kettős kúpdarab (q) csatornájának majdnem faláig ér. A föltóduló gáz- és levegőkeverék (p) szegélynél megtorlódik és csak (q) csatornát körüljárva, tódulhat az izzótestbe, miáltal a gáz és levegő sokkal tökéletesebben keveredik, a mi nagyobb világító hatást eredményez.
