24449. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidoknak különösen maró axidoknak haloid- vagy oxigéntartalmú sókból való előállítására
- 3 tesen diszocziáló vízgőz behatásának s ezután sűrített levegő és az ennek segélyével a szénből fejlesztett szénsav hatásának tétetik ki mindaddig, míg a gázok és savak kiűzettek s a generátorban csak az oxidok maradtak vissza. Az által, hogy a vízgáz a gáztalanítóban elszenesített s észszerűen előmelegített, illetve izzóvá tett s (szükség esetén oxygéntartalmú sóknál) redukált reakcziókeverékből állítatik elő, ezen keverék a generátorban oly magas hőmérsékre hevíttetik, hogy az oxid közvetlen előállítása czéljából lialoidsóból indulva ki, a Lunge által, Springs megfigyeléseihez csatlakozva kimondott várakozás (Berichte der deutschen ebem. Ges. 1885., 345. 1.), mely szerint a haloidsók oxiddá és halogén-liydrogénná, műszakilag értékesíthető módon szétválaszthatok lesznek, meg van valósítva, (Lunge Sodaindustrie 1895, III. köt. 162. 1.) annál is inkább, mivel jelen eljárásnál a vízgőz hatása teljesebbé tétetik azon gázok által, melyek a vízgőz befuvása után a kokszra eszközölt légbefuvás alkalmával képződnek, mely gázak a szénsav, illetve szénoxid, oxygén, valamint fölösleges levegő, egész 2000° C. hőmérsékig. Az itt végbemenő vegyfolyamatokat a következő egyenletekkel fejezhetjük ki: a) a gáztalanítóban : 2 Na Cl + H2 = Naa + 2HCl Na2 + 2 H2 0 - 2 Na OH + H2 (A gáztalanítás alkalmával ugyanis mindig képződik hydrogén.) b) az elgázosítóban: I. A vízgőz behatása alatt: Na Cl + H2 0 ^ Na (OH) + H Cl II. A befuvott levegő hatása alatt: C -f- 02 : C 02 ; C02 = CO+O (activ oxygén) 2NaCl + 0 = Na3 0 + Cl2 és Na2 0 -f C02 = Na2 C03 III. Ezután a vízgőz behatása alatt: Na2 COs + H2 0 = 2 Na OH + C02 C02 -f C = 2CO Mivel a 115070. sz. német szabadalomban leirt eljárás szerint a vízgőz befuvás eredménye (vízgázj a légbefuvás eredményétől elkülönítve tartatik, a vízgázból a sósav s az eltávozó gázból (melynek összetétele nagyjából C02 —|— Na —Cl2 ) a clhór, ismeretes módszerek segélyével izolálhatok. A találmánybeli eljárás foganatosítására szolgáljon példa gyanánt a marónátronnak nátrium szulfátból való előállítása. Bizonyos mennyiségű nátriumszulfát kellő mennyiségű, legczélszerűbben annyi szénnel vagy szénnel kevert kokszszal elegyíttetik, hogy az eljárás folyamán keletkező éghető gáz az illető gyártási ág összes hőszükségletét fedezze s azonkívül még annyi kalcziumkarbonátot vagy kalcziumoxydot adagolunk hozzá, hogy a vízgázgenerátorban olvadás lehetőleg ne álljon be. Oly sók, mint pl. a coelestin, melyek olvadhatatlan oxidokat adnak, mint már említve volt, ilyen pótlékra nem szorulnak. A keverék tölcsérek és adagoló hengerek segélyével egyenletesen és megszakítás nélkül egy, a forgó czementégető kemenczék módjára kiképezett, azonban külső fűtő köpennyel ellátott hoszszú, forgó retortába, vagy e helyett több egymás fölött fekvő, zeg-zugosan összekapcsolt s kavaró művel és fűtő köpennyel ellátott rövidebb retortába vezettetik és ezen gáztalanító (és redukáló) edényen lassan keresztülmozgattatik, míg annak hátsó végén egy töltőtoronyba jut, mely ellentétes lejtésű egymás alatt fekvő csúszó fölületekkel van ellátva, melyeken a gáztalanítóban erősen előmelegített anyag a lejtők hajlásszögének megfelelő gyorsulással lecsúszik, hogy a torony végéhez érve, egy elosztó készülék segélyével a torony lába körül kellő számban elrendezett vízgázgenerátorok töltetnek meg gázlevezető csöveiken keresztül, míg az az egy vagy több légfúvó generátor az elosztó készülék által a toronytól elzáratik s ezeknek eltávozó gáza egy külön csővezetéken keresztül a gáztalanító külső fűtőköpenyéhez vezettetik. A vízgázáram a toronyban fölfelé halad a leszálló anyaggal szemben, azután a redukáló edényen vagy gáztalanítón keresztül vonul, hogy a beadagolási végnél levő nedves előtéren és egy tisztítón át egy gyűjtő edénybe érkezik, honnan a szénből keletkező világító gázzal keveredett vízgáz (tehát keverék)
