24438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fehér ólomszulfátfesték előállítására

_ 4 -ellátott (i) füatkivezetőnyílás a kemenczét ; egy (r) füstkamrával köti össze, mely az (s s) hűtőkbe torkol. Ezen hűtők egymással váltakozva fönt és lent összekapcsolt hoszszú vasbádogszekrényekből vagy kamrákból állanak (1, ábra). Az (r) füstszekrény fölső végéről egy (101) cső elágazás vezet egy külön ventilátorhoz és hűtőhöz, amelyhez több kemencze csatlakozik és amely valamely véletlen folytán keletkező tisztátlan színű termék elvezetésére szolgál. Az (s) hűtők fenekén (t) ajtók, vagy fiókok vannak elrendezve, melyek a hűtők falára tapadt és onnan ütögetés útján eltávolított termék kiszedésére szolgálnak. Egy (q) ventilátor a gőzöket a. kemenczéből az (r) füstszekrényen és (s) hűtőkön átszívja és az (u u) tölcsérekbe hajtja, melyek fölött (v) tlanell-zsákok vannak elrendezve, melyeken keresztül a levegő és egyéb gázok az (x) ventilátor által a zsákokat körülvevő (w) kamrába hajtatnak. Mindegyik zsák egy-egy a zsákok tetejét alkotó lemezre erősített (y) láncz segélyével a (w) kamra tetejére van fölfüggesztve. A zsákok sorokban vannak összekapcsolva, mely sorok mindegyike (z) rúgós kapcsolatok közvetítésével a (w) kamra két oldalához (illetve középen tetejéhez) van kapcsolva. Ha valamelyik sor egyik végén levő zsáklemezt egy (2) fogantyú vagy valamely mechanikai szerkezet segélyével megrázzuk, akkor az egész sor megrázódik. A berendezés különböző pontjain (t) ajtók, vagy fiókok, vagy esetleg (3) kaparok rendezhetők el a lerakodott anyag eltávolítása czéljából. Az (u) tölcsérek (4) ürítőtolattyúkkal vannak ellátva. A kemencze működési módja aköverkező: A kemencze megindítása czéljából azt mint fönt le volt írva, széles, hasábalakú kokszdarabokkal töltjük meg és ezen kokszréteget egészen a légbebocsátónyílásig rak. juk. Erre a kemenczébe begyujtunk. A begyújtás előtt a kondenzátorba vezető csővezetéket elzárjuk és az égéstermékeket az (o) kéményen vezetjük ki. Amidőn a koksz és a kemencze eléggé megmelegedett, a kémény (p) tolattyúját elzárjuk és a kondenzátorhoz vezető (i) nyílás (5) tolattyúját megnyitjuk. Erre az ólomfénylét a fönt leírt módon kis mennyiségekben bevezetjük, mire az az (n) lemezre hullva, a kokszra szétszóródik és ott megolvadva, az egyik kokszhasábról a másikra csöpög. Az (f) fúvókákon behatoló levegő a koksz fölületén szétterjed, mely legnagyobbrészt a megolvadt ólomkéneggel van beburkolva, mely most már oxydálódik illetve elég. A lecsöpögő ólomkéneg lánggal ég és a kokszhasábok fölületén levő olvasztott ólomkéneget is meggyújtja. Közvetlenül a kokszréteg} fölső fölülete fölött erős légáramot vezetünk a kemenczébe, mely a kéneg oxydáczióját befejezi és mely a koksz tetején levő szulfid elégetését is elősegíti. A többi följebb fekvő (h) légbevezető-nyílások bizonyos oxygénfölösleget biztosítanak, mely a szulfát képződése után minden szénoxydot eléget és az összes elégethető anyagok elégetését befejezi, úgy hogy a kemenczéből a füstszekrénybe távozó gázok gyakorlatilag csakis oxydált anyagokat és megfelelő légfölösleget tartalmaznak. Ily módon az ólomkénegnek bázikus szulfáttá való oxydáczióját a kemenczében tökéletesen befejezzük az által, hogy akkora légfölösleget vezetünk be, hogy a vezetékekben vagy hűtőkben semmiféle redukáló hatás nem léphet föl. Fontos, hogy a kemenczét semmiféle redukáló (el nem égett) gázok el ne hagyják. Az óloméreznek az a fölöslege, melyet a kemencze nem képes elpárologtatni, a salakkal együtt a kemencze fenekén levő kokszaprólékrétegen összegyűlik és az ezüstöt és egyéb idegen fémeket magával viszi, mi mellett ezen kokszréteg az olvasztott éreznek a kemencze fenekéhez való hozzátapadását meggátolja és annak eltávolítását megkönnyíti. Azt találtuk, hogy ezen kemenczében minden 100 kg. földolgozott ólomkénegre csak körülbelül 28 kg. koksz ég el. A régi eljárásoknál, melyeknél az ólomfény nem égettetett el közvetlenül, hanem egy külön kamrában oxydáltatott, körülbelül hatszor ennyi kokszra volt szükség. Ezen eljárásnál redukált ólom nem kelet-