24423. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérleg
A második (31) függesztőkengyel a (27) emeltyű külső végén lévő csapszöget fogja körül és a (32) csap körül forgatható (33) beeresztőtolattyúval összekötött (35) emeltyűn függ. Egy. (36) horog arra szolgál, hogy a (33) tolattyút és a (35) emeltyűt időnként rögzítse és kioldja. A berendezés működési módja a következő: Ha a (2) anyagserpenyő üres, úgy a (14) rúd a (33) tolattyú (34) görgőjét fölnyomja és a tolattyút mindaddig nyitva tartja (1. ábra), míg a (17) és (18) csapóajtók által alul zárva tartott (2) serpenyőbe annyi anyag be nem ömlött, hogy a mérleg anyagserpenyős oldalának a (35) emeltyűvel összekötött (33) tolattyúra gyakorolt nyomása elégséges ezen tolattyúnak oly mértékben való elzárására, mint azt a 2. ábra mutatja. Ezen helyzetben a (33) tolattyú a (35) emeltyűvel együtt a (36) horogba beakadt és az anyagot már csak a reája alkalmazott bevágásokon bocsátja keresztül. A mérleg egyensúlyának helyreállása után a súlyserpenyő a (36) akasztóhorgot ismert módon kiakasztja, a (33) tolattyú teljesen becsukódik és az anyag beömlését teljesen elzárja. A (33) tolattyúval összekötött (31) függesztőkengyel a (27) emeltyű és a (26) kengyel segélyével a (25) könyökemeltyűcsuklót fölfelé csapja, úgy hogy a (23) és (24) könyökemeltyű fölfelé összebicsaklik. Ez által a (17) és (18) csapóajtók zárása megszűnt, mire a mérendő anyag nyomása ezeket kinyitja, úgy hogy az anyag alul kiömölhet (3. ábra). Minthogy a (17) és (18) csapóajtók a (12) és (13) vonórudakon, ez utóbbiak pedig a (4) függesztékek (7) és (8) emeltyűin függnek, ennélfogva ezen emeltyűk a 3. ábrán föltüntetett helyzetbe fordíttatnak. Minthogy pedig a (7) és (8) emeltyűk külső végeikkel az anyagserpenyő (9) és (10) csapjain függenek, ennélfogva föltéve, hogy az emeltyűviszonyok helyesen vannak megválasztva, az anyagserpenyő fölemelkedik. A kiürülés megtörténte után a (9) és (10) csapokon függő anyagserpenyő, minthogy az anyagnak a (17) és (18) csapóajtókra gyakorolt nyomása megszűnt, a (7) és (8) emeltyűket ellenkező irányban forgatja, miáltal egyrészt a (12) és (13) rudak a (17) és (18) csapóajtókat ismét elzárják, másrészt a fölfelé menő (14) nyomórúd a (33) beeresztőtolattyút ismét megnyitja, úgy hogy az egész szerkezet ismét az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe tér vissza. A szerkezet, mint azt a 4. ábra mutatja, akként is módosítható, hogy a (17) és (18) csapóajtók kis (37) és (38) ellensúlyokkal vannak ellátva, melyek épen elég nehezek a csapóajtók elzárására, úgy hogy tehát az anyagserpenyő súlyának kizárólag a beeresztőtolattyú újbóli kinyitását kell eszközölnie. Ez esetben a (12) és (13) vonórudak hosszúkás (39) és (40) hasítékokkal bírnak, melyek lehetővé teszik, hogy a (17) és (18) csapóajtók a (37) és (38) ellensúlyok behatása alatt önállóan bezáródhassanak a nélkül, hogy a (12 13) és (14) rudazatrendszert befolyásolnák. Ezen elrendezés azon előnnyel bír, hogy az anyagserpenyő bezáródása függetlenül történvén, elég biztosan és gyorsan következik be, mielőtt új anyag kerülne az anyagserpenyő fenekére. Még nagyobb biztonságot nyújt az 5. ábrán föltüntetett szerkezet. A (15) és (16) csapok ez esetben nem a csapóajtókra, hanem külön (41) és (42) karokra vannak alkalmazva, melyek a (19) és (20) ajtótengelyeken lazán ülnek. A (17) és (18) csapóajtók ellenben két-két (43) és (44), továbbá (45) és (46) továbbítóval bírnak, melyek • közül a (43) és (44) továbbítók a (41) és (42) karokat a csapóajtók kinyílása alkalmával annyira visszafordítják, hogy a (15— 11) és (16—11) összekötővonalak valamivel a (19) és (20) tengelyközéppontok mögé kerülnek, úgy hogy azok ebben a helyzetben a csapóajtók bezáródása alkalmával is mindaddig megmaradnak, míg ezen ajtók közvetlenül teljes bezáródásuk előtt a (45) és (46) továbbítók segélyével a (41) és (42) karokat ismét annyira előrecsapják, hogy a (12) és (13) vonórudakkal a (14) nyomórúd is fölemelkedik és a beömlesztőtolattyút megnyitja. Ily módon azt érjük
