24398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás para-krezoloxal-saveszter előállítására, valamint para és metakrezol különválasztására
- 2 -zis a savanyú eszter következő képletéhez: C. R (CH3 6 4 \0C0—COOH vezet. Az eszter olvadási pontja a már föntemlített víztartalom miatt természetszerűen szintén nem éles. Az olvadási pont meghatározására szolgáló csövecskében hevítve az eszter 90° C-nál kezd megváltozni és 99° C-nál áttetsző tömeggé áll össze. Tovább hevítve 185—186" C-nál — tehát a vízmentes oxalsav olvadási pontja közelében — a valószínűleg oxalsavból álló zavaros részek gázfejlődés közben teljesen összeolvadnak. Mint az imént említettük, az eszter p-krezol és oxalsav visszaalakulása mellett könynyen elszappanosítható. A p-krezoleszter ezen elszappanosítása, miután a p-krezol konczentrált oxalsavoldatbau meglehetősen oldódik, előnyösen benzol hozzáadása mellett történik, a mi lehetővé teszi a levált p-krezolnak az oxalsavoldattól való könnyebb és tökéletesebb elválasztását. Az oxalsavoldat fölött kivált benzol és p-krezol elegyből az utóbbit legegyszerűbben a benzol ledesztillálása által nyerjük. Az eszter vízgőzzel is megbontható és a kivált p-krezolt vízgőz segélyével átdesztillálhatjuk. Mindkét esetben a keletkezett oxalsavoldatot besűríthetjük és a kivált oxalsavat víztelenítése után újra fölhasználhatjuk. Az oxalsav és a krezolelegy közötti súlyarány a föntemlítettől eltérhet ugyan, de ezen arányokat különösen előnyöseknek találtuk. A reakczió hőmérséklete is tág határok között változhatik, csak az oxalsav bomlási hőmérsékletét nem szabad elérni az ezzel járó oxalsav veszteségek miatt. Minthogy, mint már említettük, a technikai krezolelegyben tartalmazott m-krezol az eszterifikálásban részt nem vesz, ennélfogva a p-krezoloxalsaveszternek a két krezol elegyéből való előállításával egyúttal a p- és m-krezol különválasztására is meg van oldva Tegyük föl, hogy a földolgozott, fenoltól, o-krezoltól és xylenoloktól lehetőleg megszabadított krezolelegy pl. kb. 4% p-krezolt és 60°/0 m-krezolt tartalmaz, akkor abból a fenti eljárás szerint nem távolíthatjuk el egyetlen művelettel az összes p-krezolt, mert az eszterifikálásra egyszerre fölhasználható oxalsav mennyisége bizonyos megszorítást szenved annyiban, a mennyiben az függ egyrészt a p-krezoloxalsaveszternek oldhatóságától a krezolelegyben, másrészt az eszterifikálásnál keletkező vízmennyiségtől is. Ez utóbbinak nem szabad egy bizonyos határon túl keletkeznie, mert akkor a fölös krezol, a mely a reakcziónál vízelvonó közeg gyanánt szerepel, nem kötheti le azt annyira, hogy szappanosító hatása a keletkezett eszterre megszűnjék. Ha azonban a reakczióvizet az eszter előállítása közben vakuumban ledesztilláljuk, akkor az utóbbi tényező elesik és nagyobb mennyiségű oxalsav alkalmazható egyszerre. Az eszter szűrésénél és sajtolásánál keletkezett p-krezolban szegényebb krezolelegyet hevítéssel vagy átdesztillálással teljesen megszabadítjuk vízétől és azután úgy mint leírtuk, ismét oxalsavval kezeljük. Ezt annyiszor ismételjük, míg az összes p-krezolt eltávolítottuk. A maradékban végül megkapjuk a m-krezolt. A p-krezol eszterifikálása teljesen nyers krezolelegyben is foganatosítható, a mely még o-krezolt és xylenolokat is tartalmaz. Ez esetben a m-krezolt az előzőleg a p-krezoltól megszabadított krozolelegy ismételt frakcziónálása által utólag kapjuk meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás p-krezoloxalsaveszter előállítására, mely abban áll, hogy p-krezolt vagy ez utóbbit tartalmazó technikai krezolelegyeket melegben vízmentes oxalsavval kezelünk, a p-krezol képződött oxalsaveszterjét kikristályitjuk és azután különválasztjuk. 2. Eljárás p-krezol és m-krezol különválasztására, mely abban áll, hogy a két krezolt tartalmazó technikai krezolelegyet az 1. igény szerint oxalsavval való kezelésnek vetjük alá, a p-krezol kikristályosított oxalsaveszterét a m-krezoltól mechanikai úton elkülönítjük és abból vízzel a p-krezolt leválasztjuk. PAU>6 RésZVÉ«YTÁFL8A8ÁG NYOMOÁJ4 BUOAPWTEN.
