24376. lajstromszámú szabadalom • Újítás kötőgépeken

- i -által érhetők el a föntemlített eredmények. Az ezen gép segélyével előállított izzófényharisnyák ama körülmény következtében, hogy egyes hurkok fölváltva több huroksoron átnyúlnak, sokkal erősebb struktúrát mutatnak, mint a közönséges izzófényharisnyák. A mellékelt rajzon egy a jelen találmány értelmében szerkesztett körkötőgép van bemutatva, és pedig 1. ábra a gép elölnézete, 2. ábra oldalnézete, részben metszete az 1. ábra baloldaláról nézve, 3. ábra oldalnézete az 1. ábra jobb oldaláról nézve, 4. ábra fölülnézete a 2. ábrának megfelelően, 5. ábra a külső, tűvezetőhenger métszete, fi. ábra a gép segélyével előállított árú egy darabjának sematikus rajza, végre 7. ábra az ezen árú előállítására szükséges kormányzóláncz egy darabja, A mint már a bevezetésben említettük, a gép egy közönséges, angol rendszerű körkötőgép, melynél a tűállványt egy, külső fölületén (b) tűvezetőhornyokkal ellátott (a) henger alkotja, míg a (c) és (k) tűk (d) orrának vezetése a külső szilárdan álló (g) henger belső köpenyfölületén alkalmazott hornyok segélyével történik. A jelen kötőgépnél a külső (g) hengerben (2. és 5. ábrák) két különböző magasságban lévő (f h) tűvezetőhorony van elrendezve és kétféle nagyságú (c k) tűk alkalmaztatnak. A rövidebb (c) tűk (d) orra a fölső (f) vezetőhoronyba, a hosszabb (k) tűk (d) orra pedig az alsó (h) vezetőhoronyba nyúlik; a két tűfajta hosszának különbsége a két vezetőhorony egymástól való távolságával egyenlő. A (c k) tűk úgy vannak elrendezve, hogy minden két rövidebb (c) tű között egy hoszszabb (k) tű foglal helyet. Az (f h) vezetőhornyok alsó szélének ama része, mely a (c k) tűket, a mint azt a bevezetésben említettük, oly magasra emeli, hogy a fonalhurok a tű nyelvén keresztül j lecsúszhassék, nem szilárdan van készítve, í hanem azt egy a (g) henger falában alkal| mázott kivágásban vezetett, megfelelően al-I kotott éllel bíró kis (m) lemez alkotja, mely egy a (g) henger falán keresztül kinyúló (n) peczken ül. Az (m) lemezek fölemelt helyzetében az j (f h) vezetőhornyok alsó széle olyan alakú, mely szükséges arra, hogy a (c k) tűk I annyira fölemeltessenek, hogy a fonalhu| rok a tűk nyelvén keresztül a tűk szárára lecsúszhassék. Az (m) lemezek lesülyesztett helyzeté-I ben az (f h) hornyok alsó szélét a szilárd, egyenes (z) él képezi, mely a tűket csupán annyira emeli föl, hogy a tűk kampójába új fonal juthasson, a megelőzőleg készült hurok azonban ne csúszhassék le a i tűk nyelvén. i Az (m) lemezkék mozgatása a két (p p) j kétkarú emeltyű segélyével történik, melyeknek végei egyrészt a (g) hengerből nyúló (n) csapokra támaszkodnak (1. és 2. ábrák), míg másrészt szabályozható (q q) vonórudak segélyével a gép állványára egymás mellett szerelt egykarú (r r) emeltyűkj kel kényszermozgásúlag vannak összekapcsolva (3. ábra). A két vízszintes (r r) emeltyűt (t t) húzórugók lefelé húzzák ama helyzetbe, mely az (m m) vezetőlemezkék fölemelt helyzetének felel meg. Az (r r) emeltyűknek az (m) lemezkék alsó helyzetének megfelelő fölemelkedése egy az (u) lánczkerékre fektetett végnélküli (v) láncz szemeire erősített (w) ütközők segélyével történik (3. ábra). A (v) kormányzóláncz lökésszerű tovamozgatása egy a gépasztal alatt elrendezett vízszintes (y) emeltyű segélyével történik, melynek egy (i) csigával ellátott egyik vége a forgó tűállvány tengelyén ülő (j) bütykös tárcsára támaszkodik (1. és 2. ábrák), míg másik vége egy (e) zárókilincset hord (1. és 3. ábrák), mely az (u) lánczkerék tengelyére ékelt (s) kapcsolókerékbe kapaszkodik (1. ábra), i A (w) ütközőknek a (v) lánczon való meg-