24370. lajstromszámú szabadalom • Optikai készülék a térben lévő távoli helyek megvilágítására és távolság mérésére

zamosan állanak. A lencsék köralakja folytán a gyűrűn fönn és lenn fényt átbocsátó helyek maradnak szabadon. Az ezen terek okozta fényveszteséget egy második gyűrű által, mely (5) lencsékből áll, szüntetjük meg, minthogy ezen lencsék a fényt átbocsátó hézagokat födik (5. ábra). Az (5) lencsék focustávola megfelelően nagyobb, mint (4) lencséké. Az ekkép zárt lencserendszer a széndaraboktól divergálva kiinduló fénysugarakat fölfogja és a (4) és (5) lencséknek a fényforráshoz való helyzete szerint vagy konvergálva, párhuzamosan vagy divergálva veti a fényrendszert kívülről körülvevő (6) sík tükörgyűrűre, mely (2) gyűrűvel alkalmas keretállvánnyal egy szilárd egészszé van egyesítve. Ha készüléket fényvetőnek használjuk, akkor a síktükröknek a lencsével 45° szöget kell bezárniok, mely szöget váltakozó áram esetén csak akkor szabad megváltoztatni, ha a fényt egészben vagy részben különböző irányokban akarjuk fölhasználni. A vetített sugarak színezésére a sugárkévéken szines korongokat fektetünk át, mint pl. (7)-nél (3. és 4. ábra) jelezve van; ezen korongok zselatin, üveg stb.-bői állanak és az állványon úgy erősíttetnek meg, hogy a fénysugarak derékszögben hatolnak át rajtuk. A színkorong állványát tetszőleges módon forgatjuk; a lencsék nagyságától és focusától függ a két lencsegyűrűn lévő lencsék száma. Azon foganatosítási mód, mely egyenáramú elektromos ívfény (4. ábra) számára való, az előbb leírt berendezéstől csakis (4) lencséknek (1) széndarabokhoz viszonyított helyzete által különbözik, minthogy itt az összes fénytömeg a positiv pólusok kráteréből 45° szög alatt áramlik ki. Itt a lencsék tengelyeinek a kiáramló fénysugarak szögét pontosan felezni kell. A gyűrű, melyen a (4) lencséket tartalmazó (9) csőtoldatok rögzítve vannak, ez esetben pyramis alakkal bír, melynek középtengelye a széndarabok tengelyévelöszszeesik. Különösen fényvetőnél az egyenáram megkívánja a külső plantükröknek 21—22° alatt való beállítását. Az előbbiekben le volt írva, mily sokoldalú alkalmazása van a kombinácziós fényvetőnek. Ezen sokoldalúság főkép abban mutatkozik, hogy a fényvető normál beállításnál az egész fénytömeget egyes intenzív, párhuzamos fény-nyalábokra osztja, melyek vagy ezen legintenzívebb fényhatást engedik meg vagy a sugár iránti lencserendszer eltolása által ezen párhuzamos sugarakat a megvilágítandó tárgyon zárt gyűrűvé egyesítik. A sok egyes lencse helyett lencséhez hasonló hatású egységes üvegtesteket is alkalmazhatunk akkép, hogy az egyes üvegtestek, vagy, mint a divergáló sugaraknál, egy tömören zárt gyűrűvé egyesülnek vagy mint a párhuzamos sugaraknál ezen gyűrűkör némileg bővül; váltakozó áram számára az üveggyűrűt derékszögű négyszögalakú optikai üvegtestecskékből kellene összeállítani, egyenáram számára pedig szimmetrikus trapézalakú üvegtestecskékből; különös czélokra még más kombinácziókat is lehet előállítani. A mondottakból kiviláglik: 1. egy fényforrás egész fénytömege a sugáriránti lencsetükörelrendezés eltolása által egy távol fekvő pontra összpontosítható vagy divergáló sugarakra szétbontható. Az első esetben egy fényforrás által minden egyes sugarát a tükrök megfelelő szögváltoztatása által tetszőleges távolságban és irányban lévő pontokra vetíthetjük, miáltal azonban másrészt ezen pontok távolságai meghatározhatók. A kombinácziós fényvető tehát távolságmérőnek is használható. Ez esetben (6) tükörgyűrű mellett egyenáramnál egy-egy második (10) tükör (6. ábra) a fényvető két ellenkező oldalán rendeztetik el, mely tükör a (11) sugarakat a fény-nyaláb tengelyéhez függélyes síkban eltéríti, mely sík vízszintesen fekszik, ha a széntengelyek függélyesen vannak elrendezve. Ezen (11) fénysugarak, melyeknek hossza a (12) tükrök egymástól való távolságának megfelel, a szerkesztendő háromszög alapját képezik; ezen két