24362. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kotyogó

— 3 -folyadéknak jelentékeny mennyisége magában az (1) dugóban foglaltatik, úgy liogy a (2) tartály sokkal kisebb méretben készíthető. mint az eddigi kotyogóknál, sőt, a mint azt egy másik foganatosítási alaknál le fogjuk írni, egészen el is hagyható. A leírt kotyogó azonban nemcsak szerkezetének egyszerűségével, hanem még azáltal is kitűnik. hogy az eddigi kotyogóknál szükséges, fúrattal ellátott külön száddugók alkalmazását is fölöslegessé teszi, a mivel szintén jelentékeny költségmegtakarítás jár. Oly esetekben, midőn a kotyogó helyes működésének még fokozottabb biztonsága szükséges, mint pl. nagyobb pinczékben, melyek igen sok és ennélfogva nehezen áttekinthető és ellenőrizhető hordót tartalmaznak, a 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alakot alkalmazzuk. Az ezen ábrában föltüntetett kotyogó minden ellenőrzés nélkül hónapokon át a hordóban maradhat és ezenkívül lehetővé teszi az erjedésnél fejlődő gázoknak elvezetését és fölfogását, miáltal mindazon veszélyeket beszüntetjük, melyek az erjedő folyadékokból fejlődő gázoknak a pinczében való összegyülemlése folytán eddig fönnforogtak. A kotyogó ezen foganatosítási alaknál minden oldalról tömítően van zárva és a (3) cső nem mozgathatóan, hanem helytállóan és tömítően van a (2) tartályba beerősítve, pl. becsavarolva. Az ezen tartályba töltött folyadék képezte folyadékzáron kívül itt még egy második folyadékzár van alkalmazva, még pedig a (3) cső falának belső oldalán megerősített (14) szifóncsőben, melynek mindegyik szára (15)-nél meg van bővítve, a hol is mindegyik (15) bővítés egymagában legalább is oly köbtartalommal bir, mint a szifóncsőnek a bővítések alatti része. A szifoncsőnek egyik szára a (3) csőnek (13) nyílásán át a (2) tartállyal közlekedik, másik szára pedig a (3) cső (4) födő lapján van átvezetve és itt egy finom lyukasztásokkal ellátott süvegben végződik, melyre a hordóból kiáramló gáz elvezetésére szolgáló (17) kaucsukcsövet illesztjük rá. Ez utóbbit vagy a pinczében elrendezett szellőztető kürtővel vagy pedig oly berendezéssel kötjük össze, mely a fejlődő gáz fölfogására alkalmas. A (2) tartály és a (14) szifon megtöltésére bármily ezen czélra alkalmas folyadékot, pl. tiszta vizet vagy gliczerint használhatunk. Ha a kotyogót hosszabb ideig akarjuk a hordóban hagyni, akkor előnyös a záró folyadékba kevés borsavat, szaliczilsavat vagy hypermangansavas kálit adagolni és azt fölfőzés által sterilizálni. Könnyen belátható, hogy a leírt kotyogó a követelményeknek legtökéletesebben megfelel. A (2) tartályban lévő záró folyadéknak elpárolgása és inficziálása a (14) szifon alkalmazása folytán föltétlenül meg van akadályozva és a folyadékzár tartós működése miden körülmények között biztosítva van, a mennyiben a hordó a záró folyadékot a (14) szifonból soha ki nem szívhatja. A kotyogónál szelep egyáltalán nem szükséges, a mennyiben a fejlődő gázok kiáramlása ill. a levegő beszívatása a kettős folyadékzárón és a szifóncsövön át történik. Az ekként szerkesztett kotyogót fölsorolt sajátságai folytán minden ellenőrzés nélkül hónapokon át hagyhatjuk a hordóban anélkül, hogy a bor megromlásától kellene tartanunk. A 3. ábrában a kotyogónak oly foganatosítási alakja van föltüntetve, melynél azon körülmények, hogy a kotyogó egy a száddugót helyettesítő ürös (1) toldattal van ellátva, oly kotyogó szerkesztésére van kihasználva, mely szállítás közben is a hordóban maradhat. Ezen foganatosítási alaknál a (2) tartály egészen el van hagyva és a 2. ábrában föltüntetett kotyogóéval azonos módon szerkesztett kettős folyadékzár magában az ürös (1) dugóban van kiképezve. A (3) cső, mely itt kúposán van készítve és az (1) dugóba van becsavarolva, fölül egy lyukasztott lemezzel van elzárva, mely a (14) szifóncső kifelé vezető, tölcsérszerűen megbővített végének födelét képezi. A kotyogónak a hordóból csak igen csekély mértékben kiálló részét a hordó szállításánál egy ez utóbbihoz erősített vastag, szilárd fémlemezzel födjük el, mely a fejlődő gázok kibocsátására néhány lyukkal