24362. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kotyogó

Megjelent Ií)03. évi junius lió 9-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI L El RAS 24862. szám. X/b. OSZTÁLYÖnműködő kotyogó. Du

NÓVÁK ENDRE IGAZGATÓ UNGVÁROTT. A szabadalom bejelentésének napja 1901 november hó 5-ike. Erjedő folyadékkal, pl. musttal töltött hordók szádját lehetőleg akként kell bedugaszolni, hogy az erjedésnél fejlődő gázok a hordóból akadálytalanul távozhassanak, a küllevegő ellenben csak akkor juthasson az erjedő folyadékhoz, ha a hordó belső nyomása a külső nyomás alá csökken. Ezen czélból a hordók száddugóit úgynevezett kotyogókkal szokás összekötni, melyek, mint ismeretes, vagy egy U-alakúan meghajlított, egyik végével a hordó száddugójának egy furatán átjáró és másik végével egy vízzel töltött edénybe merülő csőből vagy pedig oly tányéralakú, vízzel töltött edényből állanak, melynek fenekén mindkét végén nyitott függélyes cső jár át, mely utóbbinak egyik végét a száddugó furatába illesztik, másik végét ellenben egy a tányérba töltött vízbe merülő süveggel borítják le. Az ekként szerkesztett kotyogok semmiképen vagy csak igen gondos és szakavatott fölügyeletnél feleltek meg rendeltetésüknek, mivel épen a két legfontosabb kellék betöltésére, nevezetesen az erjedő folyadéknak a küllevegőtől való biztos elzárására és a záró, valamint az erjedő folyadék megromlásának megakadályozására nem voltak alkalmasak, Ezen hiba főleg onnan eredt, hogy az említett edényekbe töltött és folyadékzár létesítésére szolgáló víz vagy egyéb folyadék úgy az egyik mint a másik szerkezetnél az illető edényből igen könnyen kiömölhetett vagy elpárologhatott és ezenkívül közvetlenül ki volt téve annak, hogy tisztátlanságok, ártalmas organizmusok, legyek stb. jussanak beléje. Az első esetben, vagyis a folyadék kiömlésénél, ill. elpárolgásánál, természetesen a vízzárai czélzott hatás szűnt meg, az utóbbi esetben pedig a záró folyadékban rothadási folyamat keletkezett, mely az erjedő folyadék megromlását okozta. Ezen hátrányok beszüntetésére újabban teljesen zárt, szelepes kotyogókat hoztak javaslatba, melyek azonban szintén nem váltak be, mivel azok, habár az imént fölsorolt hibákat némileg orvosolták is, más oly hátrányokkal birtak, melyek miatt azokat alig lehetett a régibb szerkezetű kotyogok fölé helyezni. Ezen hibák egyike főleg az erjedési gázok és a levegő számára szolgáló ki- ill. bebocsátó szelepek elrendezésének szükségességében állott. A szelepek ugyanis egyrészt könnyen elromlottak, tehát a kotyogó működését megbízhatatlanná tették, másrészt annak árát annyival njeg-