24336. lajstromszámú szabadalom • Földfúró készülék kőzetrétegek dőlésének, csapásának pontos meghatározására

Megjelent 1902. évi .junius lió 5-én. MAGY. ggj KIR. SZABADALMI |||j|l HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 24336. szám. XIT/a. OSZTÁLY. Földfúró készülék kőzetrétegek dőlésének, csapásának pontos meghatározására. GOTHAN ÁRMIN VENDÉGLŐS GOSLARBAN. Pótszabadalom a 18679. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1901 október hó 21-ike. Jelen találmány tárgyát egy a 18679. , számú törzsszabadalomban védett, kőzetré- j tegek dőlésének fúrt lyukakban való meg- f határozására szolgáló készüléknek további i kiképzése képezi és a fúrónak a fúrt lyuk- j ban elfoglalt állásának pontos föltüntetését czélozza. Különösen szabálytalan rétegfek­vés esetén gyakran előfordul, hogy a fúró félre szalad és függélyes helyzet helyett ferde helyzetet foglal el. Ez azután a fúrt lyuknak a függélyestől való tetemes elté­rését okozhatja, mely 600 méter mélységű fúrt lyukaknál tapasztalat szerint már 16 m.-t is kitett. Világos, hogy ily esetben helytelen következtetésekre jutunk. Hely­telen adatok nyerésének meggátlására, il­letve azoknak ártalmatlanná tételére a je­len javítás szerint egy jelző készülék van elrendezve, mely a törzsszabadalomban vé­dett berendezéssel kapcsolatban, a fúrónak a fúrt lyukban elfoglalt pontos állását jelzi. Ezen czélra az óramű alatt egy függőón van elrendezve, mely a rögzítő­készülékkel (megakasztókészűlékkel) egy­idejűleg oldatik ki és egy alatta lévő lágy lemezen egy benyomást hagy hátra, mely­nek a fúró középvonalától mért távolságá­ból a hajlásszög közvetlenül megállapít­ható. A mellékelt rajzon a találmánynak egy példaképem kiviteli alakja van föltüntetve. Az (a) fúróhengerben, hasonlóan mint a törzsszabadalomban foglalt elrendezésnél, egy (i) óramű és egy ezen óramű által meg­akasztható (1) mágnestű van elrendezve. Az (n) rúgó, mely az (rl) óramutató kiugrását előidézi, alsó végén egy (p) rudat hord, mely az óra járása közben egy (q) reteszt egy (s) rúgó hatása ellenében oly állásban tart, hogy annak csúcsa egy vele szemben elrendezett helytálló csúccsal érintkezés­ben van. Ezen két csúcson egy (t) gyűrű van fölfüggesztve, mely egy függőónnak fölső végét képezi, melynek alsó végére egy viaszból, vagy egyéb lágy anyagból ké­szült súly van akasztva. A (p) rúd legalsó végéhez közel egy (z) füllel, vagy nyílás­sal van ellátva, mely az (n) rúgó fölcsap­panása alkalmával a (q) retesszel egyenlő magasságban áll, úgy hogy ezen retesz a rúgó hatása folytán ezen (z) nyílásba be­csappan, minek következtében a (t) gyűrű a függőónnal együtt egy kis darabbal le­felé eshet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom