24325. lajstromszámú szabadalom • Mágneses ércz-szeparátor

- 2 -áthidaló sugarakba sorakoznak, inig a diamágneses anyag lehull a nélkül, hogy a paramágneses részecskéket magával vinné. Hn azonban a mágnessarkoknak az (1 2) lapokhoz viszonyított helyzetét megváltoztatjuk, úgy a paramágneses részecskék a sarkok mozgását követni fogják, mi által ez utóbbiak könnyen vezethetők oly helyre, a hol tetszőleges módon és könnyűséggel az (1 2) lapoktól eltávolíthatók. Az 1. ábrában az (1 2) lapok aránylag igen vékonyra vétettek, úgy mint azok pl. az eddig ösmert ilynemű szeparátoroknál alkalmaztatnak, a melyeknél azok vastagságát a mágneses mező gyengítése nélkül nem lehet növelni. Az ilyen lapok azonban igen gyorsan elkopnak és nagy előnyt biztosít jelen találmány az által, hogy lehetővé teszi lényegesen vastagabb ily válaszfalaknak alkalmazását a nélkül, hogy a készülék működése ez által szenvedne. Különben pedig igen tetemes vastagságú lapokat is használhatunk, ha azokba, mint az a 2. ábrából látható, közönként paramágneses anyagból álló (5) drótokat, lamellákat vagy hasonlókat ágyazunk. A 3. ábrában fölülnézetben ábrázolt foganatosítási alaknál az (1 2) lapok, melyek az előbbi ábrákon, pl. tárcsaalakúaknak képzelhetők, a konczentrikus (7 8) hengerek által helyettesíttetnek. A mágnessarkok itt is az előbbi ábrának megfelelőleg vannak elrendezve. A hengerek közötti térben egy vagy több (9) fal van alkalmazva, melyhez a paramágneses részecskék a mágnessarkok forgása közben hozzáütődnek és ezek mentén leesnek úgy, hogy könnyen gyűjthetők. A 4. és 5. ábra a gyakorlati követelményeknek teljesen megfelelő kiviteli alakot tüntet föl, melynél a válaszfalakat a (10 11) kúpos edények képviselik. A mágnessarkok sugaras karokból állanak, melyeknek hajlása a kúpos edények falát körülbelül követi. A belső edényben lévő (14) sarkok a (12) küllőre vannak erősítve, mely a helytálló (13) tengely körül forgatható. A (14) karok körülbelül a belső edény fölső szélével egy magasságban vannak elrendezve és majdnem ezen edény alsó széléig terjednek. A külső (15) karok az edények alatt elrendezett (16) agyra vannak erősítve és kifelé és fölfelé vannak irányítva, majd pedig a külső edény alsó széléhez közel meg vannak görbítve, úgy hogy a belső (14) karokkal párhuzamosan, egészen közel a külső edény falához ezen edény fölső széléig terjednek. A sarkok úgy vannak elrendezve, hogy egy belső és egy külső sark egymással szemben áll és ezen helyzetüket a sarkok forgása közben is pontosan megtartják. A belső edénybe a (13) tengely (18) csatornáján át a (17) elektromos vezeték van vezetve, mely a mágnesezést végzi. A (13) tengely alsó része is hosszában át van fúrva és ezen (19) furat fölül két (20) csatornával közlekedik, melyek a (10 11) edények alsó széléig érnek. A (20) csatornák fölső végeinél a (21) válaszfalak vannak elrendezve, melyek az edények falai közötti gyűrűalakú teret két részre osztják (5. ábra). Ha a mágnessarkok az 5. ábrában föltüntetett nyíl irányában forognak, úgy a (22)-nél bevezetett érczkeverék mágneses alkatrészeit a (21) válaszfalak felé magukkal viszik, míg a nem mágneses anyag az alul nyitott (23) csatornán át elvezettetik. A (21) falakba ütődő mágneses részecskék ezen falak mentén leesnek és a (20) csatornákon és (19) furaton keresztül elhagyják a gépet. Természetes, hogy a mágnessarkokat vagy karokat nem kell oly síkokban elrendezni, melyek a (13) tengely középvonalán mennek keresztül, továbbá a sarkok zárt fogai ott gyűrűket is képezhetnek, melyek úgy vannak mágnesezve, hogy a szétválasztótér egyik és másik oldalán elrendezett, egymással szembenfekvő sarkok ellentétesek legyenek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egymással szemközt elrendezett ellentétes sarkú mágnesek által képezett mágneses térrel bíró mágneses érczszeparátor, jellemezve az által, hogy az ellentétes sarkok között egy, két nem