24318. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kapcsolás

és így a kapcsolófejet a kapcsolásra elő- I készítettük, a kapcsolófog hátsó (d) nyújtványa oly helyzetbe jut, hogy a (c) emelőt a pontozott állásba engedi leesni, mikor a (b) kar az egyik vagy másik (g) bevágásba esik és az (a) kapcsolófejet a kocsi függélyes középsíkjából kiforgatott egyik vagy másik helyzetben rögzíti. Mikor a kapcsolás megtörtént, az (e) kapcsolófog visszafelé mozgott, ennek következtében a hátsó (d) nyújtványa ismét az 1. ábrán látható helyzetbe tért vissza, a (c) emelő mellső végét fölemelte, a (b) kart a (g) bevágásból eltávolította és a kapcsolófejet szabaddá tette, ligy hogy azt a rúgó ismét a középállásba viheti vissza, j A kapcsolófej szárának két hengeres (h) kiugrása van, melyek az (f) vezető hüvely hátsó végének belső föliiletére fekszenek és mikor a kapcsolófej a középállásából az egyik vagy másik irány felé kitér, forgáscsap gyanánt szolgál. A kapcsolófej szárának belsejében az (i) vonórugók vannak elrendezve, melyek akkor, mikor a kapcsolófejek befelé nyomatnak, ütköző rugók gyanánt szerepelnek. A (j) lemeztől, — melyre az (i) rugó mellső vége támaszkodik — az (1) rágó belsejében a (k) rúd nyúlik hátrafelé, ennek végére egy csavarház van csavarva, melyre az (1) rúgó egy alátétlemez közvetítésével támaszkodik. Az (1) rúgó mellső vége két (m) támasztó pofára fekszik, ezek a ferde irányú (n) karokra vannak szerelve, mely karok hátsó (c) végei a (p) keresztrúdon kiképezett vezetékben szán módjára egymástól függetlenül tolódhatnak el (2. és 3. ábra). A (p) keresztrúd a kocsi alvázát képező két (q) gerendán van szerelve. Mindegyik (n) karnak egy-egy görbe fölületű ürege van, melyek mindegyikébe egy-egy a kapcsolófej szárának hátsó végére szerelt tárcsán kiképezett, letompított (r) kiugrás fogódzik be, úgy hogy abban csapszerűen elmozdulhasson. Ha a kapcsolófejet középsíkjából egy vagy más oldal felé kifordítjuk, úgy hogy szára a kocsi hossztengelyével szöget képezzen, az (r) csapok az (n) karokat és az (m) támasztó pofákat oly módon tolják el, hogy a pofák az (1) rúgót összenyomják, tehát ez a rúgó a kapcsolás megtörténte és a kapcsolófej szabaddá válása után a kapcsolófejet ismét a középállásába vihesse vissza. A (k) rúdon az (i) rúgó hátsó végére támaszkodó eltolható (x) vezetődarab oly módon van elrendezve, hogy a függélyes síkban forgó (s) emelőnek meggörbített egyik karjára hasson, míg az emelő másik karja a közönséges vonórúdra hat, mely vonórúd a kocsirúgó gyanánt, vagy az (i) tekercsrúgóhoz hasonló rúgó gyanánt kiképezett (u) vonórúgóval van összekötve. Ennek az elrendezésnek az a czélja, hogy mikor az (a) Kapcsolófej az azt érő lökések fölfogása czéljából mint valami ütköző visszafelé mozog és az (i) rúgót összenyomja, az (s) emelő alsó vége is hátrafelé, tehát fölső vége előre mozogjon és a (t) vonórúd (u) vonórúgóját igénybe vegye. Ha tehát a kapcsolófej ütköző szerkezet gyanánt szerepel, az arra ható rúgónyomás nagyobb, mintha a kapcsolófej csak vonószerkezetet képez. A 4—7. ábrán (1) az önműködő kapcsolófej, melynek kapcsolófoga a kapcsolási helyzetben látható. (2) ama csúszódarabnak füle, mely a kapcsolófejet a kapcsolási helyzetben elreteszeli, ebben a (2) fülbe a (3) rúd horogalakú vége fogódzik, míg a rúd másik vége (4) fogasrúddá van kiképezve, és pedig a rúd alsó oldalán kiképezett fogak a 4. és 5. ábra szerint vannak alakítva. A kocsikeret alsó részén, a keret két oldalán, a két szélső ütközőn kívül, a csapjaik körül forgatható (5 6) emelők vannak ágyazva, melyeket a (7) rúd köt egymással össze oly módon, hogy a rúd egyik vége az (5) emelő forgáscsapja fölött lévő (8) horogba, másik vége a (6) emelő forgáscsapja alatt lévő (9) fülbe fogódzik, minek következtében, ha az egyik emelőt ki- vagy befelé mozgatjuk, a másik hasonló mozgást fog végezni. Az (5) emelőnek egy függélyes hasítéka van, ennek alsó éle letompított (10) fog gyanánt van kiképezve. Eme hasítékon megy át a (4) fogasrúd, melynek fogai a hasíték alsó élén nyugszanak oly módon, hogy a fogas-