24314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a száraz desztilláczió termékeinek fokozott mennyiségben való termelésére vízgáznak egyidejű előállításával

— 2 -nak melegfejtőképessége 3900—4100 kalo- i ria, igaz ugyan, hogy világító ereje 7—9 gyertyafénynek felel meg, azonban azt csekély mennyiségű benzollal való karburálás által 12—15 gyertyafényű, 4500-4600 kaloriás, 0-46—0-48 fajsúlyú és 18—20% szénoxydot tartalmazó gázzá alakíthatjuk át. Az előállított keverékgáz karburá'ására szolgáló alacsony forrpontú szénhydrogéneket, mint benzolt stb. a jelen találmány szerint nem a retortába, hanem a fölvezető csőbe vezetjük. Kísérletek továbbá azt igazolták, hogy eltekintve a retorta izzó kokszában lévő nitrogén egy részének közvetlenül ammóniákká való átalakulásától, a közönséges üzemhőmérsékletnél csak 65—78°-nyi meleg ammoniákvíznek és kátránynak a hydraulikban 85—90° C-ig való hevítése által az ezen folyadékokban oldott ammóniák- és cyantermékek gázalakúvá válnak és a nyersgáz áramához csatlakoznak, mi által a cyan-és ammoniákmosókban fokozott termelést érünk el. A hőmérsékletnek a hydraulikban való ezen fokozása gőznek közvetlen vagy közvetett bevezetése által történhetik. A karburáláshoz alkalmazott szénhydrogénnek a fölvezetőcsőbe való vezetése által naftalin kiválását, a fölvezetőcsőnek eltömődését és kátránynak a hydraulikban való megsűrűsödését akadályozzuk meg. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező eljárás foganatosítására alkalmas berendezésnek egy foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra vízszintes retortákkal bíró kemenczének elölnézete; a 2. ábra ugyanennek részben metszete és részben oldalnézete ; a 3. ábra egy rézsútos retortának oldalnézete a vízgőz bevezetésére szolgáló szerkezettel. A megfelelő módon, pl. csapok segélyével szabályozandó mennyiségben bevezetendő gőzt az (a) retortákba a (b) fővezetékkel kapcsolatos (c) csöveken át bocsátjuk be, melyek a retortákban ezek fenekén fekvő lyukasztott (d) vas- vagy aczélcsövekkel közlekednek. Az által, hogy a bevezetett vízgőzt 200-300° C. túlhevítjük, a retortában minden számbavehető hőmérsékletcsökkenésnek elejét vesszük. Az előállított keverékgáz karburálására szolgáló anyagot, pl. a benzolt az (e) tartályból (f) vezetéken át a (g) fölvezető cső fölső végébe bocsátjuk. A rézsútos retortákkal bíró kemenczék a találmány tárgyát képező eljárás foganatosítására annyiban előnyösebbek, a mennyiben ezeknél a túlhevített vízgőznek az izzó kokszhoz való vezetésére szolgáló (d) csövek elmaradnak és a túlhevített gőz a (c) csövön át közvetlenül a retorta fölső töltőnyílásánál vezethető be, míg a fejlődő gáz a retorta alsó kiürítő nyílásán és a (h) toldaton át a (g) csőbe áramlik. A retorta (h) toldatában elrendezett, a szénnek az öntöttvasból készült mellső fejrészben való összetorlódását megakadályozó és a szénnek a rézsútos retortában való egyenletes elhelyezkedését biztosító (i) betétlemezt a gáz kibocsátására szolgáló lyukakkal látjuk el és előnyösen akként alakítjuk, hogy az a retorta alsó keresztmetszetét majdnem teljesen kitöltse, oly czélból, hogy mindeu széngázfejlesztési periódus után a retorta fölső részén lévő kokszot fölhalmozódás czéljából az (i) lemezig csúsztathassuk, minek következtében a vízgőz az izzó kokszréteg egész tömegén kénytelen átáramolni. A kemencze körülbelől 600—700° C. hőmérsékletű füstgázainak gazdaságos kihasználása czéljából a gőzfejlesztőt és a túlhevítőt előnyösen a füstcsatornában rendezzük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás a száraz desztilláczió termékeinek fokozott mennyiségben való termelésére, vízgáznak egyidejű előállításával vízszintes vagy rézsútos retortákban, az által jellemezve, hogy a széngáznak körülbelől 4—5 órai fejlesztése után vízgáznak %—1 órán át való fejlesztése czéljából 250 — 300° C. hőmérsékletű szabályozható mennyiségű túlhevített víz-