24261. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a munkaidő följegyzésére

— 3 -(5., 6. ábra) segélyével forgatni, illetőleg beállítani lehet. A (17) fogasív a fix (23) kar végén ágyazott (22) görgőn van vezetve. Ha a (20) kivágásban egy bizonyos nap neve látható, a bélyegző is akként van beállítva, hogy a följegyzést a kártya megfelelő pontján végezze. A (17. ábrán) (24) egy munkás kártyáját jelzi, ennek első hasábja a nap nevével van jelezve, a következő két hasáb a munkás munkába lépésének idejét és távozásának idejét jelzi a délelőtti órákra, a következő két hasáb ugyanezt a délutáni órákra, végül az utolsó hasáb az illető napra eső munkaórák összegét. A bélyegző beállítását a hét különböző napjainak megfelelően a föntebb leirt módon végezzük, a különböző napszaknak megfelelő beállítás pedig a következő módon történik: A nyomtatással ellátandó kártyát a (25) fölvevő tartályba (ÍM'2., 3., 15. ábra) toljuk. Ez a tartály elég széles ahhoz, hogy abban egy kártya elférjen, a tartály oldalirányú eltolásával az (s) bélyegző alá a kártya különböző hasábjait állítjuk. Ezt a beállítást a (26) fogantyú segélyével végezzük, mely a (28) fogaskereket viselő (27) tengely t forgatja. A (28) fogaskerék a (29) fogasrúdba fogódzik, melyet a lejtős (31) rúd köt össze a (25) tartály egy (30) toldatával. A (27) tengelyre a (32) jelzőkorong van ékelve, mely a következő vagy ezekhez hasonló följegyzéseket viseli; «reggel be», «délben ki» stb., hogy ekként a munkások mozgásának iránya jelezhető legyen. A (26) fogantyút addig forgatjuk, míg a burkolat (33) nyílásában a (32) korong megfelelő föl irata láthatóvá nem lesz. A (26) fogantyú forgását mindkét irány félé (34) csapok határolják. A (25) kártyatartály mellső vége az (a) burkolat (.15) kivágásában van vezetve, míg hátsó végével az (5) bélyegzőkeret (36) vezetékeiben (16. ábra) csúszik. A (36) vezetékek belső végeihez a bélyegző kalapácsot viselő (7) csapágyak csatlakoznak. A nyomtató berendezést valamely kártya betolásánál a következő szerkezet működteti. A bélyeg/ő mögött és fölött egy különlegesen elrendezett fix (37) tartó van alkalmazva. A (37) tartót a két (39) végével egy (38) emelő fogja körül, az emelő karjai eme tartóval csuklósan vannak összekötve. (7., 10. ábra). A (38) emelőt «ütközőemelőnek» nevezzük, minthogy a (34) kártya befelé mozgásának határolására szolgál. A (14) fogasrúd a (39) karok között fekszik és középrészükön a (38) ütközőemelövel forgathatóan van összekötve. A (14) fogasrúdat működtető rúdnak nevezzük, minthogy a (8) kalapáccsal kapcsolatba jön és ezt működésnek indítja. A működtető rúdnak alsó élén hét (40) foga van, melyek mindegyike a (10) kalapácsagy (13) fogával jöhet kapcsolatba, hogy a (8) kalapácsot a következőkben leirt módon működtesse. A (40) fogak osztása olyan, hogy a fogak oly helyzetbeu legyenek, melyben a (13) foggal a bélyegző bármely hét — a hét napjainak megfelelő — helyzetében kapcsolatba jöhetnek. A (38) emelőt és a (14) rúdat a (41) rúgó rendesen előre húzza (13. ábra). A (14) fogasrúd hátsó végének két oldalán egy-egy (42) vezetőgörgő van. Ezek a görgők a (37) tartó (44) oldalrészeinek közel körívalakú fölLilétén gördülnek. A nyomtató berendezés működési módja a következő: A (14) működtető rúd a mellső végével rendesen kevéssel a (13) fog fölött áll (3. ábra). Ha a berendezésbe egy kártyát tolunk be, ennek belső vége a (38) emelő alsó végét éri, mely emelő ép úgy mint a (14) rúd hátrafelé mozog. A (14) rúd hátsó vége a mozgás kezdetén, a (43) mélyedés fölfelé emelkedő fölületének megfelelően fölemelkedik, a nehezebb rúd fogazott végének leesését engedi meg, míg a (40) fogak egyike a (13) fogba nem fogódzik. Ha a kártyát tovább befelé toljuk, a (14) rúd a (8) kalapácsot fölemeli, mikor a kiváltást a (48) mélyedések lefelé görbülő föliiletei végzik. A mint a kártya befelé mozgásának végpontjába elérkezett, a nyomtató kalapács leesik és az (1) kerék a kerületén levő megfelelő számot a kártyára nyomja. Hogy látható levonatot állítsunk elő, festékelő berendezést, pld. egy (meg nem rajzolt) írógép szalagot alkalmazhatunk. A kártya befelé