24257. lajstromszámú szabadalom • Fölvevő berendezés betűnyomó telegráfokhoz

— 3 .— kalraazható, pl. oly betükoronggal kombi- | nálva, mely állaudóan egy értelemben forog, de a legczélszerűbben mégis a részek oly kiképzése bizonyult, mely szerint a betűkorong minden egyes betűjegy nyomtatásának befejezte után önműködően tér a zérus-helyzetbe vissza, melynél tehát a korongot mindig eme helyzetből kell a nyomtatási helyzetbe vinni. A megrajzolt kiviteli módozatnál ezt egy ütköző vagy a zérus-helyzetnek megfelelő akaszték létesíti, mely a (29) hüvely kiszélesedő agyán alkalmazott (33) toldatból (6. ábra) ós egy evvel együttműködő, az ütközőt képező (34) karból áll, mely a (36) csap körül lengő (35) szögemelővel csuklósan össze van kötve. A (34) kar egy (37) csapot visel, mely a (29) hüvely (38) csavarmeneteibe (2. ábra) fogódzik oly módon, hogy a mikor a csap a csavarmenetben van és az agy forog, a (3i) ütköző kifelé (a 2. ábrán jobbfelé) van búzva és a (33) toldat útjába kerül, úgy hogy ez a toldat a (34) ütköző végébe ütközik ós a betűkorong forgása megszakad. A (37) csap rendszerint a (38) csavarmenetbe fogódzik, de gondoskodtunk oly berendezésekről, melyek lehetővé teszik, hogy a csavarmenetből kikapcsolódjék és hogy ily módon a betűkorong újból foroghasson. A megrajzolt kiviteli módozatnál a (33) toldat az által válik szabaddá, hogy a (35) szögemelőt az akaszték mozgatja, úgy hogy a (34) kar fölemelkedik és a (37) csap a (38) csavarmenetből kiemelkedik, minek megtörténte után a (39) rúgó (2. ábra) a (34) kart azonnal oldalt tolja és a (33) csap pályájából eltávolítja. Az akasztékkerékkel együttműködő (40 41) akasztékfogak (2. és 6. ábra) a (42 43) karok végein vaunak kiképezve, melyek a (44 45) fegyverzetek megnyújtását képezik. Eme fegyverzetek mindegyike egy-egy a (47) tartokiugrásokon a (48) csavarok segélyével függélyes irányban beállítható (46) rugóra van szerelve, minek következtében az akasztékfogakat az akasztékkerék fogai- j hoz viszonyítva pontosan be lehet állítani, j Mindegyik (47) tartókiugrás a (4), illetve (6) [ tartóban forgathatóan ágyazott és egy (50) ' i csavar által a kellő helyzetben rögzített (49) részre van szerelve. A (4) tartónak (51) oldalkarjába (1., 2. és 6. ábra) az akasztékfogak fölső részével szemben beállítható (52) ütközők vannak elhelyezve, melyek az akasztékfogak elmozdulását határolják. Az akasztékfogak akként vannak elrendezve, hogy rendszerint eme ütközőkre feküdjenek, tehát a megfelelő fogaskerék fogainak hatásköréből ki legyenek kapcsolva. A szemben fekvő oldalon a (4) állvány (53) karján (1. ábra) (54) ütközők vannak elrendezve, melyek az akasztékfogak elmozdulását azoknak az akasztékkerék fogaiba való fogódzásánál határolják. Eme szerkezet igen pontos és érzékeny szabályozást enged meg, úgy hogy különböző áramerősség mellett és aránylag kis elmozdulások végzése közben igen pontosan működik. A föntebb jelzett és a zérus-helyzetet határoló berendezés működtetésére az (55) szögemelő szolgál, mely a (4) tartóba ágyazott (56) tengely körül (2. ábra) a két (57) rúd hatása alatt mozog. Ezek a rudak czélszerűen az (53) tartóban vannak vezetve és közel a két akasztékfog egyikénél alkalmazott (58) állító csavarig érnek, úgy hogy ha az egyik akasztékfog a megfelelő akasztékkerék felé mozog, az állító csavar a megfelelő (57) rúdra nyomást gyakorol, az (55) szögemelőt mozgatja, a (34) kart fölemeli és az ütköző szerkezetet, mint azt föntebb jeleztük, kiváltja. Az akasztékfogak mozgatására (59 és 60) elektromágnesek szolgálnak, melyek előtt az akasztékfogakat mozgató (44 ós 45) fegyverzetek foglalnak helyet. A fegyverzet meghúzását a vonalvezetéken jövő elektromos áramhullámok idézik elő. Az elektromágnesek magja állandó mágnes lehet, de czélszerűbb, ha a rajz szerint lágy vasmagokat alkalmazunk és ezeket két külön tekercseléssel látjuk el, melyek közül az egyiken, például a (61) tekercselésen (6. ! ábra) állandóan folyik át áram, például a j később fölemlítendő elektromotort forgató [ áram, míg a másik (62) tekercselés a vonal' vezetékbe van bekapcsolva. Az első teker-